14. BOLDUCH
14. BOLDUCH
1332-ben Bolduch néven írja a pápai tizedjegyzék (Beke: Az erd. egyházmegye. 181.; Orbán: Székelyföld. V. 150., 3. jegyz.), 1426-ban Bolduch (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1438-ban Bodocz, Boldocz. (uo.), 1505-ben Boldocz (Orbán: i.m. V. 150.), 1603-ban Boldoch (uo.) fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 25 dénárt fizet és még 50 dénárt, 1333-ban Pál pap 20 dénárt. (Orbán: i.m. V. 150., 3. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 122, 143, 160.) Beke az 1334. évi tizedjegyzéket is említi, amikor Mátyás pap 22 dénárt fizet. (Beke: i.h.)
1449-ben Mihály a templom plébánosa. (Beke: i.m. 181., jegyz., a Teleki Codex. II.
40-re hivatkozva.)
Mindezek az adatok bizonyossá teszik, hogy itt középkori templom állott, a befizetett összegek tanúsága szerint jelentős plébániával.
1603 után már nem szerepel a falu, elpusztul templomával együtt. Fekvőhelyét az oklevelek alapján sikerült meghatározni: Mezőcsán és Aranyosegerbegy között húzódott.
A hagyomány alapján a templom helye is meghatározható: a Mezőcsán irányába levő Téglásfar határrészben állhatott, ahol emlékét nagymennyiségű téglatöredék és falnyomok őrzik.
A hagyomány szerint a falut a tatárok pusztították el, és ők irtották ki a Torda felé menekülő lakóit is. (Orbán: i.m. V. 150.)
Ez a Basta korszakban történhetett vagy az 1661. évi Ali-féle büntető hadjárat idején.
