37. MAGYARKÖBLÖS
37. MAGYARKÖBLÖS
1306-ban jelentkezik Kublus néven, de 1280-ban már létezik. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 76.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1320-ban, akárcsak 1332-ben Kublus formában fordul elő. (C. Suciu: i.m.; Györffy: i.h.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 20 dénárt fizet, majd 21 kicsi dénárt és 10 új banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 111.; Györffy: i.m. II. 77.; Documente. XIV. C., III. 135, 140.)
Az 1631-ben feljegyzett helynévből feltételezhető, hogy a középkori templom védőszentje Szent Miklós volt. Egy bizonyos, hogy ez az elnevezés a reformáció előtti időből származik.
Temploma csúcsíves stílusú tehát a pápai tizedjegyzék korában álló templomot a gótikus korban legalább részben átépítették. 1745-ben újítják, amint latin felirata azt megörökíti: „aVxILIo DIVI, nae Malestatls Vt eIVs alta propagetUr gloria Laus et Honor Lapsa pernatiqVe renovat rudera templi grex lesu tunC hisqul Imhabitabat agris.“
Szószéke Sipos Dávid műve. Koronája és karzata Umling Lőrincé. (Kelemen: Művészett. I. 104.) A középkorban tiszta katolikus falu. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 464.)
A reformáció idején az unitáriusok maradnak többségben és a templom birtokában. 1578-ban már unitárius papja van, Székesfehérváry Mátyás személyében, 1587-ben pedig Basilis István az unitárius pap. További adat nincs az unitárius egyházról. Később azonban a templom már a reformátusoké, mert 1745-ben ők újítják meg. (Kádár: i.m. IV. 466.) Ekkor már református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 145.)
Iskolája is van, de Kádár (Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 349.) panaszolja, hogy a tanítással megbízott Bartha László pap 15–19 iskolaköteles gyermek közül egyet sem tanított.
1877-ben a katolikusok is leányegyházat szerveznek és 1898-ban kápolnát építenek (Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 468.) Szent Katalin tiszteletére.
A helynevek lakóiról vallanak: 1455-ből Bergeszeg; 1631-ből Boroszló, Gátteri Bikástó, Szent Miklós, Pósa, Pap szénafüve, Palota, Rózsáshát, Csorgó, Középcsere, Erős szeli, Nyerges, Titác, Jakab berke, Kisaj, Pokolaj; 1639-ből Földhídtéri, Körtvélyaj kútja, Alsó Mikó, Felső Mikó, Fitácz verme és kútja, Borsószer, Bőjte kútja, Lajtos, Kondortó, Sajtos út, Berke pataka, Csonka liget, Pósa vére, Cseréje, Vágás, Szederjesaj, Tosbükk, Bírófogató, Verebesaj, Emező, Törvénydomb stb. (Kádár: i.m. IV. 469–470.)
