45. LÉGEN
45. LÉGEN
1296-ban Legen, 1329-ben Légenfark, 1332-ben Legen, 1497-ben Leegen, 1523-ban Leghyen néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 40 új dénárt fizet, 1333-ban János pap 10 keresztes és 10 közönséges dénárt, 1334-ben Briccius 7 kicsi dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 134–135.; Documente. XIV. C., III. 130, 191.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 362.)
A hagyomány úgy tudja, hogy a falu eredetileg Mocs közelében, a mai településétől délre, a tó két oldalán feküdt. A tatárjárás pusztította el, és lakói ekkor költöztek mai helyükre. Itt állhatott a XIV. század eleji plébániatemplom. A XVI–XVII. század fordulóján helyette is újat építenek. A középkori gótikus templom emlékei az újba beépített faragott kövek és az eredeti helyén felismerhető alapfalak körvonalai. (Beke: Az erd. egyházmegye. 134.; Ref. Névkönyv. 1886. II., XII.)
1749-ben haranglábbal kőtemplomot említenek.
A XIX. század elején a templom északi falai megbomlanak, ezért újat szerettek volna építeni, de csak a régit újítják meg. Ehhez a marosvásárhelyi vártemplom lebontott mennyezetének egy részét is felhasználják. (Ref. Névkönyv. 1886. XII.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
1334-ből származó helynevei egykori lakóiról tanúskodnak: Gyepüsbérc, Pethe bérce, Zilis bérce, Somus bérce, Felkerus bérce, Bérch, Gekeuelege, Luakal, Zaazwt, Tiszta-tó, Kenderes völgy, Kuzberc. (Documente. XIV. C., III. 327.)
Református templom
Református harangláb
