1. ABOSFALVA
1. ABOSFALVA
1357-ben Obusfalua, alio nomine Beznik néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 547.) 1361-ben Obusfalu, 1433-ban Abusfalwa, 1452-ben Abasfalva, 1526-ban Abosfalva formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Templomáról nincs középkori okleveles adat.
Hagyomány van arról, hogy a bernádi Szent Bernát bencés apátság birtoka volt és innen kapta 1357-ben feltűnő nevét. (Schematismus. 1882. 127.) Ezt a hagyományt más adat nem erősíti meg, de tény, hogy a reformáció idején már meglévő templomot örökölnek a reformátusok, s tőlük az unitáriusok.
További adatok szerint 1718-ban romjaiból kellett újjáépíteni. A XVIII. század végére a patrónusok hanyagsága miatt újra romos lesz, ezért 1791-ben megújítják. A sok újítás teljesen kivetkőzteti eredeti stílusából, s ma inkább barokk formát mutat. (Schematismus. 1882., 127–128.)
Középkori tiszta katolikus lakói először reformátusok lesznek, majd unitáriusok, és utóbbiaké lesz a templom is.
1718-ban gr. Kornis István az unitáriusoktól visszaveszi a templomot, s azóta a katolikus egyház plébániatemploma, amint az volt a reformáció előtt is. (György: A Ferencrendiek. 383.)
Az unitárius egyház közben elenyészik, a református pedig a XVIII. században Désfalva, e század elején Mikefalva filiája (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.; Helységnévtár. 1913.), templommal.
A római katolikus egyház a templom visszavétele óta (1718) anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II.166.; Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
