55. HOMORÓD
55. HOMORÓD
1488-ban jelentkezik először oklevélben Hamoroden néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1520-ban Homorod, 1532-ben Hameruden, 1658-ban Hameroden (uo.) formában szerepel.
A kőhalmi katedrális járulék regiszterében már 1400-ban is szerepel. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 38.)
A szász település alapítását a XIII. századra teszik, s ebből a korból származik a román stílusú templom is (1270), mely eltérően a többi, XIII. századi román stílusú templomoktól, már építésekor egyhajós csarnoktemplom. (Kemény– Gyimesy: (Ev. templomok. 112.; Orbán: Székelyföld. I. 191.; Fabritius: i.h.)
Az egykori eredeti szentély román kori stíluselemeket őriz. Ezt a szentélyt azonban a XVI. századi erődítések során a diadalív alatt a hajótól elfalazzák s föléje hatalmas zömök falú tornyot emelnek. Ezáltal a szentélyt elfoglalja az erődítés, és a templom belső tere leszűkül. Ezért a déli oldalán 1792-ben a nyolcszög felével záródó tágas szentélyt építenek. A régi szentély külön helyiségként mint kultúrotthon marad fenn. Ennek köszönhetően a régi szentély falfestményeit nem meszelik be, és így három kor falfestményei díszítik.
Az első, legrégibb erdélyi román kori festményen, Krisztus megdicsőült alakját az evangélisták jelképei veszik körül. Alatta egy dicsfénnyel ékesített női fej látható tornyos épület mellett.
A következő rétegben a 12 apostol képe vehető ki. A diadalív előtt a szentély déli falán a Krisztus a kereszten; Levétel a keresztről, Piéta, Sírbatétel maradt fenn, nagyon rossz állapotban.
A harmadik réteg a boltívek között található, nagyon megrongálva, az utólag épített boltívek miatt. Az északi falon: Fájdalmak férfia, Mária és egy angyal, aki szövegszalagot tart.
Az első réteg képeit XIII. századinak tekintik, a másodikat XIV. századinak, míg a harmadikat az 1420-as évekre teszik, mivel az az 1419-ből származó székelyderzsi díszítéseivel mutat rokonságot s szerzőjük ugyanaz: Ung Pál. (Fabritius: i.h.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 202–203.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic. 166.; Kemény–Gyimesy: i.m. 112–113.; V. Drăguţ: Arta gotică. 188, 206, 230.)
1792-ben tűzvész pusztítja, a hajó gótikus boltozata beomlik, ezért kazettás sík mennyezetet kap. A templomot kettős fal veszi körül. A belső fal négyzetes, négy szögletén egy-egy toronnyal. A templom nyugati homlokzatánál is torony van.
A tiszta katolikus település a reformáció során lutheránus lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania: II. 210.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
