57. HOSSZÚASZÓ
57. HOSSZÚASZÓ
1309-ben de Longavalle, 1322-ben Huzyuazou, 1332-ben de Longavelle, 1395-ben Hozyaszo, 1587-ben Hosszuazó néven jelentkezik az okiratokban. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 554.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1309-ben plébániatemploma van, papja, Arnold a szász papok és a székeskáptalan perében szerepel. (Beke: Az erd. egyházmegye. 146.; Documente. XIV. C., I. 94.)
1332-ben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 5 lotó finom ezüstöt fizet. (Beke: i.h.; Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 145.)
Középkori temploma ma is áll, elég jó karban levő kőkerítéssel körülvéve. Ez azonban a második templom, mert a település keletkezési ideje előző századi templom létét feltételezi. Ez a XIV. század eleji templom torony nélkül épült; csarnoktemplomnak, késő gótikus stílusban, keskeny, egyenes záródású szentéllyel. A régi ablakokból csupán egy maradt meg a szentély keleti falán.
Eredetileg a diadalív és a hajó mennyezete magasabb volt, míg a szentély boltozott. 1622-ben a hajó falát beljebb építik, hogy festett kazettás mennyezettel lássák el. A 118 kazetta 1725-re készül el színes, változatos mintákkal.
Keresztboltozatos szentélyében töredékes falfestményeket tártak fel, amelyek primitív kivitelben szenteket ábrázolnak. Valószínűleg egykor az egész templom falfestményekkel volt díszítve.
A külső falak egészen egyszerűek. 1864-ben a szentélytől délre álló harangtornyát veszélyessége miatt lebontják, és középkori harangját egyszerű haranglábra függesztik. Ennek felirata: „Verbum Domini manet in aeternum Anno 1592”.
Nagyharangja későbbi, 1710-ben öntik Segesváron.
A várfalat régen 6 torony védte, amelyből még kettő áll. 1981-ben egyet újra felépítenek. (Komm mit. 1987. 76–87.)
Középkori emléke egy aranyozott ezüst kehely, áttört virágos cuppakosárral, melynek virágdíszei már reneszánsz motívumokkal kevertek, valamint a nodusz angyalfeje is.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, de úgy látszik nem mind, mert a XVIII. században lutheránus és református egyház van, de a régi templom a lutheránusoké. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185, 211.)
E század elején lutheránus anyaegyház, míg a református már csak filia. (Helységnévtár. 1913.) A katolikus egyház a XVIII. században éled újra. 1769-ig medgyesi ferencesek gondozzák a híveket. 1772-ben plébánia létesül és kis templomot építenek. (György: A Ferenc-rendiek. 404.; Schematismus. 1882. 130.; 1913. 174.)
Katolikus templom
Lutheránus templom
