7. BONGÁRD
7. BONGÁRD
1429-ben Pangarten, villa Pangorten néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1468-ban Bongarten, 1495-ben Bangarten (uo.) formában jegyzik.
1429-ben plébániatemploma van,
ugyanis V. Márton pápa ekkor hagyja jóvá, hogy Johanes Lapicida de Brasthouia bongárdi plébános legyen. Nevéből arra lehet következtetni, hogy papsága előtt kőfaragó volt. (Kelemen Emlékkönyv. 260.)
Neve után ítélve szász telepítés, s így bizonyos, hogy már első említésekor, a XV. században temploma van, amire az idézett oklevél is bizonyság. 1485-ben törökök pusztítják. (Fabini)
Az 1521-ben ismét betelepülő szászok megújítják a rommá vált templomot. (Fabini)
1521-ben Huet Johan a plébános, akinek idejében Szenterzsébetről is települnek be szászok, akik később újra visszamennek Szenterzsébetre, s volt idő, amikor a templom egy ideig hívek nélkül maradt. Közben a reformáció után a lutheránussá lett hívek közé bolgárok telepednek, akik lutheránusok lesznek és szász papjuk van. (Binder: Közös múltunk. 63.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században még lutheránus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.), de e század elejére már csak filia, és feladják templomát is. Harangját Szakadát temploma kapja meg. (Vámszer G.: Szakadát.) Az utolsó evangélikus papja 1903-ban távozik.
Lutheránus templom
