44. ORMÁNY
44. ORMÁNY
1292-ben Urlman, 1312-ben Urman, 1333-ban Ormán, 1385-ben Ormaany, 1551-ben Ormán néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, András a pápai tizedjegyzék szerint 22 keresztes banálist fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 192.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. V. 305.; Documente. XIV. C., III. 168.), 1334-ben pedig 2 garast. (Documente. XIV. C., III. 190.; Beke: i.h.)
Ma is álló temploma megerősíti a fenti adatokat, mert korai gótikus stílust képvisel. Sőt egyenes záródású szentélye a román kori templomok stílusára emlékeztet, amelyek ezen a vidéken így épültek, de keresztboltozattal. (Szabó T. A.: Szolnok-Doboka vm. 194, 198.)
Egyik harangja 1697-ben készült, felirata szerint „Pávai Ihnok öntötte-Ormány 1697.” Tornya a XVIII. századból való. 1870-ben újítják. (Ref. Névkönyv. 1883. 25.)
A középkorban tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. Lelkipásztorai 1612-től ismeretesek.
A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.) 1864-től rövid ideig Néma filiája, majd 1880-tól újra anyaegyház. A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1312-ből Képes (Ormányba beolvadt falu nevét őrzi, C. Suciunál Képesteluk); 1715-ből Seresalja, Gyertyános, Komlóskert, Hátaskút 1749-ből Bányahát, Gyöngyös, Ördöngös kút, Válus kút, Galy vára, Szarka vára, Kis cseteri, Csorgó, Magos, Máj, Képes, Körtvélyvápa, Hidegkút, Vásáros út, Kosárkút, Sós árok, Gárd, Kőszegi, Sós, Csonka erdő, Mocsár, Porgolát kert, Szőlőfő, Pogány, Jászoly, Ehmező, Csécsberek, Somberek stb. (Kádár: i.m. V. 309–310.)
Református templom
A református templom bejárata
