Nevének változatai: 1306-ban Puklusteluky. 1320-ban Poclustelek. 1570-ben Poklosthelke. 1615-ben Poklostelke.
E község nevét személynévtől vette.
Nyugatról keletnek huzódó völgyben fekszik a Lóna patak partján, mely Dobokán át foly, 1721-ben erdős hegyek aljában, Deéstől 41·9 kilométernyire a szamosujvári járásban.
Első birtokosairól egy 1306-iki oklevél tesz emlitést. Ez évben Kökényes Renold nemzetségbeli Mikód bán fiai Miklós és Péter Poklostelkeért, melyet a maguk örökségének tartottak, a Borsa nemzetségbeli Szentmártoni László volt erdélyi vajdát pörbe fogták. A pör soká folyt s mindkét félnek egyenlő érvényü bizonyságai lévén, az akkori erdélyi vajda a feleket gyalog-párviadalra utasitotta, megengedvén nekik, hogy maguk helyett az országban található legjobb bajvivókat állithassák elő. Ezen viadalban, mely az összes erdélyi nemesek előtt a Torda mellett levő Keresztúron ment végbe, Szentmártoni bajvivója hosszas küzdelem után legyőzvén a Mikód bán fiainak bajvívóját, a vajda ennek alapján Poklostelkét, a nemesekkel széket ülvén, Szentmártoni Lászlónak itélte oda s egyuttal határait is kijáratta.
1306-ban határ kezdődik Sztyen felé, mely köznyelven Kuharka-nak neveztetik s innen elémegy egy Byrchre, ettől két nyíl lövésnyire az 460Ereuspatak (Erőspatak)-hoz s innen nyugatra a Louna (Lóna) folyóhoz száll le s átkelvén a Lónán, Doboka határával jő egybe s innen átmegy egyenesen a Szent kőhöz (Sanctum Lapideum) s felmegy egy bérczre s ott halad Baduc (Bádok) határáig, innen nyugatra fordul, egy Byrchre hág a Bencse jelig, innen keletre fordul a Louna patakig s átkelve rajta, a Don (tán Domb) s itt Kublus (Köblös) határánál találkozik, innen a Kykuson felül egy bérczre hág s ott Kenddel határos Paptelke és Isztyen (Esztény) közt délre huzódik és végződik a határ.
Szentmártoni László utódaitól azonban Poklostelke nem tudni mi módon, a szász eredetü Sombor nemzetség birtokába került. Legalább 1320-ban nemzetség egyik ága Csonka László s fiai Beke és Domos birtokában találjuk, kiktől azonban I. Károly király hűtlenség czímén elvette s Elefánti Dezsőnek adományozta.
Később Károly király a hűtlen Csonka vagy mint később nevezik magukat, Iklódi családnak megkegyelmezvén, Poklostelke újra az ő birtokába került vissza s 1348-ban ugyanazon László fiai Domokos és Beke birják.
1416-ban azon Iklódi Beke fia, Gergely fia Demeter itteni részeit szintén Beke fiának Györgynek zálogba veti.
1458-ban Iklódi Bekefi Miklós fia Demeter itteni részét testvérének Benedeknek eladja.
1458-ban birtokosai Iklódi Balázs fiai István és Péter, Iklódi Domokos fia Osvát, fiai György és László.
1461-ben az Iklódi nemzetség birja s ekkor emlittetik, hogy van papja, plébánosa.
1466-ban Iklódi Beke fia Miklós itteni részét Iklódi Márton feleségének Potentiánának Drági Zsigmond leányának adta.
1467-ben Mátyás király a pártütő Ikldódi Mártonnak itteni részét elkobozván, azt Kovács Istvánnak, volt szebeni kamaragrófnak adományozta, hűsége s azért is, hogy neki 2000 frtot adott kölcsön mikor Moldvába ment István vajda ellen, de az igtatásnak Iklódi Márton neje s fiai János és Tamás ellentmondtak.
1469-ben néh. Iklódi Osvát fiai György és László itteni részüket Kovács István sókamaragrófnak vetik zálogba.
1469-ben Iklódi Márton s fiai János és Tamás s Iklódi István fiai Péter és Benedek Iklódi Demetert és Iklódi Osvát fia Györgyöt 461és Lászlót itteni részeiknek Kovács István sókamaragróf részére való elidegenitésétől tiltják.
1469-ben Iklódi Márton fiai Tamás és János a maguk és atyjuk nevében Mátyás királyt itteni részüknek Harambasa, Szubasa, Javrank vajda és Karacha részére való netaláni eladományozásától tiltják.
1469-ben Iklódi Bekefi Miklós fia Demeter s fiai Máté és Pál, valamint Iklódi Beke fiai Miklós és Kelemen itteni részeiket Kovács István Deés és Szék sókamaragrófjának eladják.
1470-ben Mátyás király a hűtlenségbe esett Iklódi Mártonnak ezen birtokát Deési Oláh Péternek és Jánosnak adományozta, de Iklódi Márton özvegye és fia Tamás ellentmondtak.
Daczára ennek, 1470-ben Mátyás király Iklódi Mártonnak ezen birtokát megint Dóczi Imrének, Lászlónak, Péternek s Dobozi Dánfi Andrásnak adományozta oda, de igtatásuknak természetesen azon Oláh Péter és János ellentmondtak s igy ezen adomány életbe nem lépett.
1471-ben Iklódi Miklós fia Beke, fiai Kelemen és Mátyus itteni részüket Tőki Gergely fiainak Bálintnak és Lászlónak eladták.
1471-ben Mátyás király parancsot intézett Iklódi Márton özvegyéhez, melyben felszólitja, hogy a Dési Oláh Péternek adományozott birtokok igtatásánál való ellentmondását azonnal vonja vissza, mert jól tudja, hogy a király férje fejének csakis azon feltétel alatt kegyelmezett meg, hogy birtokait szabadon eladományozhassa, ha pedig az özvegy ezt nem tenné, meghagyta az erdélyi vajdáknak, hogy összes javait elkobozzák. A következő évben azon Deési László fiait Pétert és Jánost itteni részeikbe újból ellentmondás nélkül beigtatták.
1474-ben azon Désiek e birtokra a királytól 1000 frtért új adományt eszközöltek ki, mely alkalommal Iklódi Beke fia Kelemen arról az ő javukra örökre lemondott.
1476-ban Iklódi Péter itteni részét bizonyos összeg fejében Iklódi Dési Péternek köti le.
1479-ben Tőki László itteni részének felét Szilkereki Gepárt Benedeknek s nejének Margitnak adományozza, ez utóbbinak újra férjhezmenetele esetén azonban az a Tőkiekre visszaszáll.
1480-ban Tőki László s fiai Imre és Mihály részére Szilkereki Gebárt Benedek özvegye Margit e birtok felét férje halálával nekik visszabocsátja.
4621483-ban Iklódi István fia Benedek s Iklódi Balázs leánya Kata Szakácsi Györgyné óvást emelnek, nehogy Dési Péter e birtokot a királytól adományul kérje.
1483-ban Iklódi Osvát özvegye hitbérének férje itteni részéből való kiadásáról Dési Pétert nyugtatja.
1485-ben Mátyás király Dési Pétenek és Balázsnak, valamint Iklódi Kelemennek és Mikay Simonnak itteni részét, mert Bessenyei Lászlót nyilt utczán megölték és kifosztották s így hűtlenségbe estek: elkobozván, azokat Losz Demeternek és Őri Daczó Lénárdnak adományozta.
1487-ben néhai Iklódi Beke Miklós fia Demeternek itteni részét az erdélyi vajda Vajdaházi Nagy János, Szomordoki Mihály és Korogyi Bertalan ellenében az 1467-iki záloglevelek alapján néhai Iklódi Márton özvegyének Drági Potencziának most Szopori Tóth Istvánnénak s leányának Márthának Szentgyörgyi Györgynének visszaitélvén, azok abba zálogjogon be is igtattatnak.
1491-ben Tőki Imre itteni részét Tekecs Sebestyénnek veti zálogba.
1492-ben Iklódi Demeter fia Máté itteni részének eladományozásától a királyt, kérelmezésétől pedig Bethlen Miklóst, Désy Pétert, Tóth Istvánt s Szentgyörgyi Györgyöt eltiltják.
1493-ban Iklódi Benedek és Szakácsi György s ennek Iklódi Balázs leányától Katától való János fiával itteni részeik fölött kiegyeztek.
1493-ban Bánffy Ferencz Tőki Imrével és fegyveres szolgáival Dési Péternek itteni részét megtámadván, jobbágyainak (Pap, Moldvai, Laczkó, Tóth) szekereit és disznóit elvették.
1493-ban Potencziána Iklódi Márton özvegye Szopori Tóth Istvánné az itteni részből neki járó hitbért Dési Pétertől kikapta.
1495-ben Lónai Tőki Imre itteni részét Szancsali Lászlónak s Antalnak veti zálogba.
1495-ben Lónai Tőki László fia Imre itteni részét Szancsali Antal deáknak eladja, úgy azonban, hogy azt csak Tőkinek halála után birhatja. Lónai Tőki László fia Imre itteni részét Szancsali Antal deáknak eladja, úgy azonban, hogy azt csak Tőkinek halála után birhatja.
1510-ben Dési Péter Valkai Jánosnak Kémeri Péter leányától Ilonától származó fiát Tamást s azon Kémeri Péter Scholastika nevü leányától származó Tamásfalvi Györgyöt, valamint Kémeri Péter fia 463László fiait Mihályt és Jánost, azon Kémeri Péterné Ilona anyjának Erzsébetnek Iklódi Bekefi György leányának itteni köteles része iránt kielégiti.
1510-ben Iklódi Benedek özvegye Ágnes, most ifj. Lupsai Lászlóné itteni részét, melyet előbbi férje után hitbére fejében bir, mostani férjének adja oda.
1510-ben Ulászló király néh. Iklódi benedeknek itteni részét, annak magvaszakadtával, Deákvölgyi Horváth Gáspárnak adományozta, de az igtatásnál Iklódi özvegye Ágnes és leánya Zsófia, valamint Bornemisza Péter ellentmondtak.
1514-ben Ulászló király Temesseli Dési Jánost, minthogy oklevelei a parasztlázadásban elégtek, egész Poklostelke birtokában megerősiti.
1519-ben Dési János nejét Klárát férje itteni részébe beigtatják, melyet férje azon évben tett végrendeletében reá hagyott.
1537-ben Dobokai Miklós s fiai Imre és Farkas itteni részüket, mely Komjáti Péternél van, leányának, illetőleg nővérüknek Pénteknek s férjének Szeremlényi Zsigmond királyi titkárnak adományozzák.
1538-ban Szeremlényi Zsigmond s neje ezen részbe be is igtattatnak, midőn annak Dobokai Miklós ellentmondott, de mivel az ebből keletkezett perben meg nem jelenvén, elmarasztaltatott s új igtatás lőn elrendelve.
1539-ben Szeremlyéni Zsigmond s neje Péntek asszony János király itélete alapján Dobokai Miklós ellen egy itteni részbirtokába igtattatnak.
1554-ben Dobokai Miklós fia imre s az ő fia Péter itteni részüket Imre testvérének Dobokai Farkasnak eladják.
1554-ben Bánffy Pál és Ferencz s nővéreik Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné, további néh. Apaffy Miklós gyermekei Mihály, Ferencz és Magdolna, Anna ama Nagymihályi Jánosnak fiai Dénes és Kristóf, néh. Tóth Mihálynak Bánffy Borbálától származó fia Mihály s végül azon Kendy Mihálynak gyermekei Katalin és Farkas néh. Dési János és Péternek itteni részeért Bánffy Mihálylyal és Nyujtódi Istvánnal perelnek.
4641554-ben Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bojnicsics Horváth Györgynek köti le.
1554-ben Ferdinánd király a Nyujtódi István és Bánffy Mihály özvegye Bojnicsics Katalin kezén lévő itteni részt Wass Lászlónak adományozza.
1558-ban egy 1725-beli átírás szerint e birtokot Izabella királynő Bánffy Pál, Mihály és Lászlónak adományozta.
1559-ben Izabella királynő új adomány czímén Bánffy Pált, Nyujtódi Istvánt, Tóth Mihályt, Bánffy Annát, Katát és Dorottyát, a Bánffy Mihály leányait, itteni részekben megerősiti.
1599-ben Bánffy Pál, Nyujtódi István, Tóth Mihály, néh. Bánffy László leányai: Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendi Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné és néh. Bánffy Mihály és Bwnychytt Kata leánya Fruzsina magukat új adomány czímén itteni részeikbe beigtattatják.
1570-ben néh. Bánffy Mihály leánya Fruzsina itteni részét férjének Kendi Sándornak hagyományozza.
1577-ben Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Többi birtokosok Szalánczy János özvegye Bánffy Dorottya és Bánffy Boldizsár.
1585-ben néh. Nagymihályi Pongrácz Jánosnak Bánffy Annától való fiai Dénes és Kristóf néh. Mikó Balázsnak azon Bánffy Annának leánya Apaffy Magdolnától való fia Jánosnak, itteni részöket zálogba adják.
1587-ben néh. Haroklyáni Lászlónak Gyerőmonostrai Radó György leányától Klárától fia Pál itteni részét néh. Toldalagi Andrásnak nevezett Radó György leányától Fruzsinától való fiának Ferencznek adja cserébe.
1588-ban Mikola Pál itteni ősi részei iránt, melyeket néh. Mikola László vetett zálogba, s melyek Bánffy Boldizsár és Gábor, Kendy Farkas, Pongrácz Dénes, Mikó János, szentgyörgyi Tóth Mihály fiai és Lázár András özvegye Bánffy Druzsina kezén vannak, pört kezdtek s ha e részeket visszaszerzi, Szamosfalvi Mikola Ferencz özvegynek Melith Annának s fiának Jánosnak belőlük osztályt igér.
1590-ben Kendy Ferencz itteni, a Kendy-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.
4651594-ben Báthory Zsigmond néh. Kendy Gábornak itteni részét, t. i. 4 oláh jobbágyot, annak hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek adományozta, de az igtatásnál Dobokay Ferencz, Pál és János az itteni Dobokay-részt illetőleg ellentmondtak.
1597-ben a fejedelem csanálosi Ravazdy Györgynek a hűtlenségbe esett Kendy Gábor bélyegén ennek itteni részébe beigtatását elrendeli, de ez alkalommal Gyulai Ferencz és Bánffyné Patóchi Erzsébet ellentmondottak.
1597-ben Toldalagi András fia Ferencz vallja, hogy néh. atyja néh. Iklódy Osvátnak itteni része iránt, melyet azon Osvát özvegye Dési Péternek vetett zálogba, ezen Dési örökösei ellen, t. i. néhai Bánffy Boldizsár, néh. Marosszentgyörgyi Tóth Mihály, néh. Nagymihályi Dénes, néh. Kendy Farkas, néh. Bánffy Katalin, Kendy Mihálynak és néh. Bánffy Dorottya, Szalánczy János özvegyei ellen pert folytatott, de velük egyezségre lépett.
1603-ban Bánffy Gábor fia István itteni részét Czeller Ferencz kolozsvári polgárnak köti le adósságai fejében.
1603-ban Toldalagi János itteni részét Tötöry Jánosnak veti zálogba.
1604-ben Dobokai Judit előbb Tomori Andrásnak, majd Kászoni Ferencznek, most pedig Szemere Jánosnak neje, itteni részét halála esetére férjére hagyja.
1606-ban Lázár Anna, előbb Gyulay Ferenczné, most Spáczai Gáspárné, halála esetére itteni részét férjére Spáczaira hagyja.
1607-ben Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek átengedi. 1608-ban Indaly János két itteni jtelkét Bádoki Vajda Györgyre hagyja.
1615-ben Oroszfái Mikó János fiai Ferencz és Gábor itteni részüket Kolozsvári Deák Istvánnak vetik zálogba.
1616-ban Szemere János itteni részét nejére Ördög Zsuzsánnára hagyja. 1616-ban a fejedelem itteni részét Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja.
1618-ban Ravazdy György fiai: András és István óvást tesznek az iránt, hogy itteni részüket, melyet atyjok Báthory Istvántól kapott s Mihály vajda elkobzott, Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenty Benedek árváinak gyámja, elfoglalva tartja.
4661620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti azon részben, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anan az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1625-ben Mikó Ferencz fia Zsigmond atyját itteni részének Bornemisza Istvánnak való eladásától tiltja.
1628-ban Fejérvári István itteni részét, melyet Toldalagi Jánostól kapott cserébe, nejének Baranyai Juditnak veti zálogba.
1629 után Szemere János neje Ördög Zsuzsánna itteni részbirtoka felett végrendelkezik.
1630-ban Sükösdi György s neje Borsai Erzsébet itteni részüket, mely azelőtt Szikszay Györgyné Bánffy Judité volt, Kassay Istvánnak adják cserébe.
1632-ben Szikszay György és Bánffy Juditnak fia Zsigmond tiltakozik az ellen, hogy Kassai István magát az itteni Bánffy részbe, mely anyja után őt illetné, beigtattatta.
1632-ben Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvánnak adományozta oda, de Haller György és neje Nyáry Borbála olyan egyezséget kötöttek vele, hogy halála után az a Hallerekre szálljon vissza, a mi valószinüleg meg nem történt, mert az 1641-ben a fiskus kezén volt.
1639-ben néh. Mikó Gábor gyermekei: Mikó Zsuzsánna Kazay Györgyné és Mikó László óvást tesznek az ellen, hogy testvérük Ferencz közös itteni részüket Kádár Mihálynak elzálogositotta.
1640 körül Dragutyevit Horvát Judit Szilvásy Péterné egyik birtokos.
1642-ben Nagy, máskép Ujlaki Ferencz két itteni telkét nejére Tömösvári Katára hagyja, 1643-ban a fejedelem a hűtlenségbe esett 467nagydobalyi Spáczai Jánosnak s a magban szakadt Spáczai Mihálynak itteni részét borsai Majthényi Andrásnak adományozta.
1644-ben Girolti Torma Péter itteni részét végrendeletileg feleségére Horváth Druzsánnára hagyja.
1647-ben Veglai Horváth György leánya Zsuzsánna Balogh Lászlóné most Décsey Bálintné s Décsey Zsigmond itt nehány telket birnak.
1647-ben Ébeni István, László és Zsigmond a fiskust a fiágon kihalt Ébeni Zsigmond itteni részének elfoglalásától tiltják.
1649-ben Iklódi Toldalagi János fia Ferencz felkéreti Tömösvári Kata Csizmadia, másként Nagy vagy Kolozsvári Ujlaki Ferencznétől azon házhelyet, melyet néhai atyja adott volt néhai Kolozsvári Kádár, másként Bornemisza Istvánnak, ki magtalanul elhalván, Tömösvári Kata birtokába jutott.
1650-ben Veres Péternek Nagy Sárától való fia István itteni részét feleségére Szilvási Juditra hagyja.
1651-ben azon Szilvási Judit e részét második férjére Galgói Rácz Péterre hagyja.
1653-ban Rácz Péter abba fejedelmi megerősitéssel be is igtattatik, de annak Toldalagi Ferencz és Gábor, Nádudvary István, Nádudvary Erzsébet Barcsay Gáspárné, Nádudvary Zsigmond leánya, Somlyai Judit, néh. Zakariás Zsigmond leánya Borbála Szakácsi Péterné, Zsuzsánna Káli Kun Mátyásné, kiknek anyjok Anna, valamint Ördög István fia István, kinek anyja Erzsébet azon Somlyai Juditnak Szilvási Andrástól való leányai voltak – ellentmondtak.
1660-ban Barcsay Ákos néh. Szilágyi Sámuelnek itteni részét, a ki hűtlenül az ellenpárthoz állván, Botházi Kovács Jánost elfogta, fülét, orrát levágta, ugyanazon Kovács Jánosnak adományozza.
1661-ben Kemény János a fiskus itteni részét Haller Gábornak adományozza, a ki abba 1669-ben Haller Pállal együtt megerősittetett.
1680 körül Toldalagi János leánya Fruzsina Tamásfalvi Lászlóné, leánya Judit Sombori Sándorné, leánya néh. Klára férje Csekelaki Péter s ettől való gyermekei Benedek, György, Mária Enyedi Zsigmondné, Anna Csatári Istvánné, Krisztina és Zsuzsánna hajadonok óvást tesznek az ellen, hogy azon Toldalagi Jánossal egy testvér Borbála Toroczkay 468Lászlóné gyermekei Katalin Kemény Péterné s fia Boldizsár, Toroczkay Mihály, Péter, ennek fia Péter a magban szakadt Haranglábi Zsigmond itteni részét maguk közt felosztották.
1688-ban Apaffy Mihály Haller Pál itteni részében annak özvegyét Torma Katalint élete fogytáig meghagyván, azt Teleki Mihálynak adományozta.
1694-ben birtokosa Toldalagi András.
1698-ban Bánffy György és fiai György és Dénes is itteni birtokosok.
1701-ben Káli Kún Mihály itteni részét, egy telken kivül, Kisbudaki Rettegi Mihálynak adja cserébe.
1707-ben Keresztesi Sámuelnek itt 2 puszta és 2 népes jobbágytelke volt.
1707-ben Bánffy Györgynek itt 2 puszta telke volt.
1723-ben VI. Károly császár a Keresztesi Sámuelné Kassai Borbála halála után Mikes Kelemenre szállott itteni részt annak hűtlensége miatt báró Jósika Imrének adományozza.
1725-ben Káli Kún István s ennek gyermekei László és Berta a Dobokayak egykori itteni részéből e családfa alapján mindenkit eltiltanak: Ördög Menyhárt, ennek leánya Katalin Ősi Ferenczné, ennek Dorottya Sombory Jánosné, ennek Katalin Dobokay Imréné, ennek Anna Somlyai Gáspárné, ennek Judit Szilvási Andrásné, ennek Anna Zachariás Zsigmondné, ennek Zsuzsánna Káli Kún Mátyásné, ennek fia László, ennek fia pedig azon Kún István s gyermekei.
Marjai Marjay cs. czímere.
1738-ban aug. 11-én Kolozsvárt kelt szerződés értelmében itteni részét Kemény János zálogba adta több más birtokaival Káli Kún Istvánné Keserü Zsófiának és veje Földvári Ferencznek.
1759-ben báró Naláczi Sárát vejének báró Bánffy Dénes s fiai György és Dénes itteni részébe zálogjogon beigtatják.
1761-ben itteni birtokosok Veglai Horváth János és István.
4691801-ben birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 13, gr. Teleki Károlynak 3, gr. Lázár János özvegyének egy, br. Bánffy Sándor özvegyének 2, gr. Teleki Mihálynak 3, br. Josinczi Mihálynak 3, Katonai János özvegyének 4, Simon György özvegyének 2, Petkes István özvegyének 2, Becski Zsigmondnak egy, Horváth Sámuelnek egy, Bogya Antalnak egy, Deszpot Pap családnak egy telke.
1804-ben jan. 10-én a kir. tábla Drugetyevith Horváth jogot itélt ki a régi időből.
1805-ben br. Kemény Ágnes br. Bánffy Sándorné magvaszakadtával a fiskus foglalásának Babos Antal neje Fejérdy Sára, mint Dragutyevity Horváth utód nevében ellentmondott.
1809-ben birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 7 telke, gróf Teleki Pálnak 2, ifj. gr. Teleki Lajosnak 3, br. Josinczi Mihálynak egy, Lészai Lőrincznek egy, Istvánffy Józsefnek 6/12, Simon Jánosnak 10/12, Simén Györgynének egy, ifj. Miklós Józsefnek egy, Petkes Istvánné utódainak 8/12, Szöllősi Mózesnek egy, Becski Zsigmondnak egy, Décsei Zsigmondnak 6/12, Demjény Mózesnek egy, Somai Sándornak egy, Vajna Istvánnak 6/12, Pap Vaszilinénak 2, Bogya Antalnak 2,* Bogya Andrejkának 2,* Bogya Simon és Györgynek 2,* Bogya Dávidnak egy, Morár Joszipnének egy, Koncz Nyikulájnak 2, Koncz Tógyernek 2, Marosán Alexának 2, az oláh egyesült egyháznak 6/12.
1820-ban birtokosai: gr. Ezterházy János, gr. Teleki Lajos özvegye, Czikó Ferencz, Nagy Lőrincz, Finta Dániel, Szöllösi Mózes, Szabó Zsigmond, Somay Sándor, gr. Lázár István, Simén György, Nagy Sándorné, Patai Becsky Zsigmond, Istvánffy József, Vajna István.
1837-ben gr. Eszterházy, Rédey, Teleki; Lészay, Hodor, Czikó, Rettegi, Istvánffy, Kiss, Koncz, Marosán, Pap, Simény nemes családok.
1844-ben kelt itélet szerint néh. Bánffy Sándorné Kemény Ágnes halálával maradt itteni javak Mósa Lászlóné gr. Mikó Kata, Simándi Lajosné Palkó Zsuzsa, Szegedi Ferencz, Incze István és Ferencz mint felperesek és Szarvadi Farkas és János, Vas Zsuzsa Balog Istvánné mint alperesek közt két részre osztatik.
1863-ban Becsky József, özv. gr. Telekiné Bethlen Eszter grófnő, gr. Pejachevicné gr. Bethlen Hermina, gr. Telekiné Matskási Klára, Lészai Lajos, gr. Eszterházi Dénes, Balog Eszter, Istvánffy Sándor, 470Földváry Anna, Miklós József és Sándor, Fodor Pál, Hodor Károly és leánya Mária özv. Farkasné részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 68 füstből 1 nemesi füst volt. Nemesi jogu birtokosai voltak: Szabó Miklós és 3 Hosszú, 3 Marosán, 2 Péter, 1 Ungur, 7 Bogye, 4 Kontz, 3 Nemes, 3 Tamás és 6 Kiss családbeli.
1892-ben birtokosok: gr. Teleki Imre, 9 h. 1235 öl, öröklés gr. Teleki Károlytól. Br. Bánffy Albert, 113 h. 260 öl, öröklés báró Bánffy Ádámtól. Máriafi Antal, 9 h. 980 öl, öröklés Máriafi Józseftől, gr. Teleki László, 150 h. 960 öl, öröklés.
Hajdan tisztán magyarlakta község. A hadi útba esvén, lakói többször megapadtak, így 1602–3-ban és 1657–63, úgyszintén 1703–12 közt. 1715-ben a vármegye elrendelte, hogy az erdők rejtekibe szerteszét huzódó lakói, mivel a veszedelem elmúlt, költözzenek régi, azaz mostani helyökre vissza. Magyar lakossága a XVII-ik század elején pusztult ki, s az oláhság, mely már a XVI-ik század végén lakott itt, kezd megerősödni, s ma már az egész községben oláhok laknak, kik földmíveléssel foglalkoznak, de a szeszes italoknak is nagy barátjai.
Épületeik jobbára kőoldaluak, magas szalma- és nádfedelüek.
1848-ban felbujtogatott lakói közül többen vettek részt a védtelen magyarok kifosztása és gyilkolásában, miért a katonai szabad csapat 1849-ben őket megbüntette.
Egykor r. kath. anyaegyházközség. Plébánosa 1461-ben emlittetik.
Jelenleg gör. kath. ekklézsia. Fából épült temploma a község közepén, a Szt. Archangyalok tiszteletére szenteltetett fel 1710-ben, egy más adat szerint 1750 körül. Anyakönyvei 1824 óta vezettetnek. Papja: Tamás János. Felekezeti iskoláját 1848-ban létesitette, újabban M.-Köblössel közösen fizeti a tanitót.
Éghajlata szelid és egészséges, jégverés ritkán fordul elő.
1721-ben két fordulóra osztott határának nagy része délnek fekszik, félig fekete, süppedékes, nedves, köves, őszi vetésre alkalmas, trágyázni nem szokták, 4–6 ökörrel kétszer szántják. Vegyes gabonát termesztenek, szénája közepes jóságu, erdeje van, a szomszédos községben őröl, hadi útban fekszik. Mivelés alatt van 54 köb. vetésre való szántója; elvetettek 12 köb. ősz-, 3 köb. tavaszgabonát s termett 107 kal. búza, rozs, 33 kal. zab, árpa, 6 kal. kender; kaszálója 35 szekérnyi. Adóssága 5 frt. Van itt 18 ökör, 10 tehén, 5 borju, 2 ló, 41 juh, 3 méhköpü.
4711837-ben erdeje elegendő, mívelés alatt levő szántója kevés, de termékeny, legelője térségben fekszik, de posványos s hozzájuthatatlan hinárok közt, buja náderdő övedzi. Darázsköve, melyet az ásványtanban tophus fistulosunak neveznek, kifogyhatatlan.
Jelenleg határának földje köves, sziklás s így a hasznositható rész kevés, jobbára legelőnek való, terménye a tengeri; sok juhot tartanak; gyümölcse jobbára szilvafákból áll, de van kevés alma és körtve is.
Itatója a Lóna-patak és kútjai. Épületnek való köve kitünő. A „Pestyira” határrészben barlangok is vannak s a többek között egy mintegy 10 négyszögöl nagyságú, melynek tetején kemény alaku nyilás van s ezen keresztül kapja a világosságot. 1848-ban több magyar család mindenütt e barlangba s huzamos időn át tartózkodtak itt.
1778-ban a vármegye itt tartotta egyik törvényszéki gyülését.
1790-ben a katonaság számára 1760 körül épitett tiszti vagy quartélyházat kótya-vetyén adták el.
Van itt gr. Teleki Imrének 1 két kerekü felülcsapó lisztelő malma.
A Dumbráva határrészben több pincze nyomaira akadtak. A Valye Kubulusuluj és Dosz határrészben sok régi fegyverdarabot találtak, melyek kézről-kézre járván, elkallódtak, a Pestyire határrészben kincset kutat a nép s itt ma is látható egy sziklafolyosó, melyről azt tartják, hogy egykor Dobokavára a szarvaskendivel ez alagút által volt összekötve.
Határhelyek: 1306-ban Erőspatak (Ereuspatac), Lónya (Louna), folyó Szentkő (Sanctus Lapis), hely; Domb (Don), Kékes (Kykus), patak (?).
1864-ben Ritu din zsosz, Ritu din szusz, Dumbrava vagy Ploptyis, Csiris in dosz.
1898-ban a már emlitetteken kivül: Kalea Bozsi, Benetya ritu din Szusz, Ritu Ketyuneczi, Puszta, a község felett elterülő fensík. Bércz, Gyalu Sztojeny, Pestyiri.
Lakossága: 1700-ban van 10 jobbágy lakosa, kik ugyanennyi házban laknak.
1721-ben 2 jobbágy, 7 zsellér, 2 kóborló lakossal, kik a kóborlók kivételével, 9 házban laknak.
1750-ben lakik itt egy telkes adózó nemes 7, a kik 4 telken 6 házban laknak, 9 jobbágy 9 telken 8 házban, 29 zsellér 21 telken 21 472házban és 5 szegény (külsőség nélkül való) zsellér 5 házban, 7 kóborló s 3 ily özvegy. 1830-ban 315 lakossal.
1837-ben 344 lélekkel, ezek közül nemes 55, házak száma 59.
1854-ben 421 lélek lakott benne.
1857-ben 433 lakossal, melyből 415 gör. kath. oláh, 2 ev. ref., 16 zsidó. Házak száma 76.
1886-ban 453 lakossal, ebből 19 zsidó, a többi gör. kath.
1891-ben 436 lakosa van, melyből 425 gör. kath., 11 izraelita.
Adója 1721-ben 122 frt 30 kr. 1898-ban 946 frt 55 kr.