1. Palásthi Bagonya János pecsétje 1368–1373.
1. Palásthi Bagonya János pecsétje 1368–1373.
Levéltárainkban a hazai pecséttan számára még igen sok érdekes anyag rejlik. igaz, hogy sok elpusztúlt és elmállott állapotban a hanyag conservatio miatt, és az is igaz, hogy még mai nap is sok tudós sem, annál kevesbbé a laikus nem a legcsínyábban, legkiméletesebben bánik a kezébe vett régi oklevéllel és annak pecsétével, pedig elzúzott, elkoptatott pecséteknek a birálatos tudomány alig veszi hasznát s azok gyakran a legjobb szándék mellett is csak sejtelmes combinatiók anyagáúl szolgálnak.* Mindenesetre int az idő, hogy a még épebb pecsétek mielőbb lerajzolás és kiadás által megmentessenek a tudomány részére.
I E lapok I. köt. 139. lapján is János hevesujvári alispánnak 1349. évi pecséte elzúzott példányról közöltetvén, a nagyérdemű szerző annak czímerképét köcsög sisaknak (Topfhelm) állítja, annak tetején pedgi (kleinod gyanánt) szarvasagancsok közt kelyhet vél láthatni. Pedig a rajz szerint a sisaknak véleményezett tárgy két szemmel és bajuszszal is ellátott fejnek is nézhető, sőt miután ennek két oldaláról szintén lábszerű kinyúlvány is látható, az összes czímerképlet egy skorpioféle alaknak is véleményezhető.
Az itt közölt pecsét a gróf Zichyek zsélyi levéltárának több oklevelén szemlélhető. Így Bereg vármegyének egy, 1368. évben kelt birság alól felmentő levelén, mely így kezdődik. Nos magister Johannes filius Bogonya vicecomes magistri Pauli filii Lack comtiatus (így) de Bereg memoriae stb.*
i Kiadva gróf Zichy család Okmánytára III. 344. l.
Ezen oklevélről másoltatott le pecsétrajzunk, és az oklevelen e pecsét egyedűl volt.
129De egy másik 1373-ban kelt tiltakozási bizonyítványon is, melyet Bereg vármegye állított ki,* szintén látható ugyan ezen pecsét, csak hogy már nem egyedűl, hanem a négy szolgabíró pecséteinek társaságában ötödikűl; a négy kisebb pecsétek közül az I. balfelé repülő egyfejű sast, a 2. zúzott lévén, olvashatlan köríratban kivehetetlen tenyér alakú tömeget, a 3-ik szintén olvashatlan köríratban csillag alakú képletet mutat; a 4-ik teljesen elzuzódott. E négy pecsét által mintegy környezve van az 5-ik, az alispáni pecsét, melyet rajzunk mutat. Az oklevél kezdete ez: Nos magister Johannes filius tuor iudices nobilium stb.
I Kiadva ugyanott III. 508. l.
Az előbb említett oklevélről másolt pecsétünk korához híven háromszeg alakú, a körírattal körül vett czímerpaizs szintén olyan és abban a czímerkép alsó része állati fejnek is nézhető, de valószinűen köcsögsisakot (Topfhelm) képez, a mit annál bátrabban állíthatni, mert a fölötte lévő alak a rajz szerint jól kivehetőleg ülő szirént mutat, mely jobb felé nézve, kezeivel felemelt farkát tartja.
Szem előtt tartva a fennebbi megjegyzést, a czímerkép heraldikai méltatásába ez úttal nem bocsátkozom, sokkal biztosabb- és fontosabbnak tartván stemmatographiai tekintetben a czímer köríratát, mely jól olvashatólag következő:
(azaz Sigillum Joannis filii Nicolai de Palást).
E szerint a pecsét tulajdonosa Palásthi Miklós fia János volt; a mi annyiban nem egyez meg a pecsét tulajdonosának nevével, a mennyiben az magát az említett oklevelek bekezdésében Bogonya fiának Jánosnak (Joannes filius Bogonya és Bagonia) nevezi. Hogy e két különböző nomenclatio még is egy személyt képvisel, vagy is hogy Palásthi Miklósnak fia János, és Bogonyának fia János ugyanazon egy személy, azt a következőkből látni fogjuk, és az családtani történelmünkhöz is érdekes adalékot szolgáltat.
Magyarország családai IX. köt. 31–32. lapjain a régi Palásthi család mindkét ágon való leszármazása csak a XV. század végétől és a XVI. sz. elejétől ismeretes, a XIV. századbeli nemzedékek pedig – daczára annak, hogy a család eredetéről XIII. századbeli oklevelek tanúskodnak – általában ismeretlenek, és ezen oknál fogva ott Palásthi Miklósnak fiát Jánost az 1368–1373. években Beregmegye alispánját említve sem találjuk és nem is találhatjuk. És így növeli a talány érdekét az is, hogy a palásthi Palásthy család Hont megyei törzsökű lévén, annak legalább a XIV. században még más távol eső megyébe is terjeszkedését eddigelé kiadott okmánytáraink nem igazolták.
Azonban megfejti a fölvetett kérdést a váradi káptalannak, egy 1391. évi feburár 26-án (feria secunda proxima post festum b. Mathiae apostoli) kelt oklevele, melyet Zsigmond király Szebenben ugyanazon évi martius 7-én (feria secunda proxima post Dominicam Laetare) megerősített.* Ezen oklevél szerint Sztarcháni Péternek fia Egyed Hont vármegyei nemes, kinek személy-azonosságáért a káptalan előtt azon egyház tagja László mester deák (Rector capellae S. Spiritus in ecclesia nostra) kezeskedett,* bizonyos pénzbeli segélyezés, nevezetesen elzálogosított javainak visszaváltására kapott száz arany forintnak meghálálása vagy kárpótlása fejében nővérétől származott atyjafiának (sororinus) Gergely deáknak, és hitestársának Katalinnak, a ki Györgynek, a Palásthi Boganya fiának leánya volt, (az oklevél szavai szerint: Gregorio literato sororino suo ac nobili dominae Catharinae vocatae, consorti eiusdem Gregorii, filiae videlicet Georgii filii Bogania de Palasth sorori suae patrueli, nec non Nicolao literato fratri suo eiusdem Gregorii vicino) Hont megye Sztarchan* birtoka felét adta, eladta és bevallotta. Ime ezekből világosan kitünik, hogy a Hont megyei palásthi Palásthi család ősei között Boganya mint személynév szerepelt, és éppen azon korban, hogy az éppen atyja lehetett az 1368-ki beregi alispánnak Jánosnak; e szerint már megegyeztethető a pecsét körírata: «Joannes filius Nicolai de Palast,» az 1368. és 1373. évi okmányok bekezdő czímzetével: «Nos magister Joannes filius Boganya» kitétellel; sőt az is teljesen valószínűvé válik, hogy a Bogonya név csak egyik ismertető mellékneve volt Miklósnak, a Palásthy nemzetség egyik származékának, és hogy a beregi 130alispán János Hont megyéből származott a Latorcza vidékére.
I Az eredeti a nemes Tarcsányi család ládájában, honnan másolatban nálam is. Ez oklevél töredékét kiadta Fejér X: I. 675. lapján, Katona után (Hist. Crit. XI. 31.) de éppen az ide vonatkozó érdekes genealogiai passus hiányával.
2 Az is érdekes mozzanat, hogy a hontmegyei lakos a távol fekvő n.-váradi káptalan előtt tett bevallást, és így indokolva is volt a személy-azonosság igazolása.
3 Starchan, jelenleg Tarcsány, csak mint puszta ismeretes hontmegyei Szemeréd helység szomszédságában.
Ámde ellenvethetné a czímertani buvár, hogy az itt közlött czímer nem egyezik a Palásthy család czímerével. Ez igaz! Hanem az is igaz, hogy a Palásthy-család csak utóbb, Zsigmond királytól 1421-ben kapott czímerlevelet,* és így mi volt az előtt használt czímerjelvénye? nem ismerjük; ha csak az itt bemutatott pecsétre nem hivatkozunk; mert az 1421. évi czímerlevél sem mondja, hogy ősi czímere erősíttetett volna meg. Különben ezen 1421. évben nyert czímert sem ösmerjük, mert az oklevél eredetiét nem láttuk, szövegében pedig a czímer leírása sem foglaltatik. A Magyarorsz. Családai IX. köt. 23. lapján látható a család által használt négyelt paizsú czímer pedig aligha kelt 1421-ben, hanem későbbi keletűnek látszik, sőt Palásthy Tamás még 1653-ban is a koronán könyöklő kivont pallost tartó kart és a fölött csillagot és félholdat tartalmazó czímerpecséttel élt; és így ezen tehető ellenvetés sem bír a jelen kérdésben semmi súlylyal, melynél fogva inkább állíthatnók, hogy a Palásthi családnak vagy legalább a Beregmegyébe származott ágnak az itt közlött pecsét-czímerképe vált czímerévé.
I Kiadva Fejér X. 6. 368.
De én csak azt igyekeztem igazolni, hogy a közlött pecsét az azt használt alispánnak – daczára a pecsét körírata, és okmánybeli nomenclatio közti különbözésnek, – valódi illetékes tulajdona volt, és azt hiszem, ezt kimutatnom sikerült is.
