I. A Némethy család neve helynévből eredt. Már 1009-ben telepedtek le a Szamos vize partján Szatmármegyében németek, kik Gizellával, sz. István nejével, jöttek az országba. Ezeknek telepét 1230-ban II. Endre kiváltságokban részesíté és ezt Nempthy-nek, később Némethy-nek írták, míg 1715-ben a 109. t. cz. által Szathmárral «Szatmár-Németi» néven egyesíttetett. 1220-ban említtetik Némethy helység, melyben királyi udvarhoz tartozó személyzet lakott, a «butariusok», kik 1322-en királyi vadászokká tétettek. 1270-ben előfordúl egy helység (villa) Némethy, melyet Moys nádor több más helységgel együtt a cisterciták ábrahámi zárdájának adományozott. Ezen adományát a nádor 1272-ben kibővítette és újra megerősítette. Kún László királynak 1275-ben kelt oklevelében már a helység nevét 26a családnak nevével assimilálva találjuk. A király Hemmót, Márton fiát Némethyben, a «Leporarifer» helyzetéből övéivel együtt, a nemesek sorába emeli. Mivel más előnévről a «de Némethy»-n kívül az okmányban nincs szó, természetesen ez volt a nemesített családnak is neve. Még határozottabban tűnik fel a helység és lakóinak névazonossága az egri káptalannak 1331-ben kelt okmányából, melyben a két Némethy és Kalapech helység birtokosai között megtörténik az osztozkodás. Egy részt kapnak a Rymai és Almagi család tagjai, másikat «comes Petrus, filius Andreae de Nemethy, item Jacobus, Dominicus, Nicolaus et Ladislaus, filii eiusdem comitis Petri, et Mihael et Balogh filii Blasii de eadem Nemethy». A Némethy nevű két helység Nográdmegyében feküdt, s határos volt a Zagyva vízével. A Zagyva mentében most is találunk egy kis helységet, mely majd így, majd pedig Nemti-nek neveztetik.
III. A XVI. században virágzott a zéthényi Némethy család, zemplénmegyei Zéthény helységtől, mely birtokában volt, így nevezte. Szirmay nyomán ismerteti e családot Nagy Iván is. 1529-ben élt e családból György, ki Zéthény várból Tárkányi Albert ellen menve, azon nagyobb hatalmaskodást követett el, mely abban állott, hogy tekintélyes számú földmívelő seregével, magán sérelmek megboszúlására, Tárkányi Albert lakházát felgyújtatta és őt nejével és gyermekeivel együtt abban megégette. Valószínűleg ennek fia volt zéthényi Némethy Ferencz, ki erélye és önkénye által nagy hírnevet szerzett magának. Bizarus és Istvánfi szerint Tokaj vár birtokába úgy jutott, hogy miután azt Katzianer fővezér Ferdinand számára lefoglalta, a király Serédy Benedeknek adta, ez pedig halálos ágyán kiskorú fiának Istvánnak gyámjáúl Némethy Ferenczet 27jelölte ki. Némethy a gyámból a gyermek zsarnokává lett, birtokát sajátjának tekintette, a szomszéd várakat, úgy mint Nagy-Kövesdet, Szerencset elfoglalta, és 1556-ban, midőn Erdélybe ment Izabella királynőhöz, neki e várakat – Ferdinand hűségétől elpártolva – felajánlotta. A minek hírére Ferdinand meghagyta 1558-ban Telekessy Imrének, a felsőmagyarországi részek főkapitányának, hogy az áruló Némethynek semmiféle élelmi szert a várba szállítatni ne hagyjon és így azok hiányában a várat feladni legyen kénytelen. Telekessy a telet éppen ekkor Kassán töltötte, s meghagyá egyik vezérének, Dessewffy Istvánnak, támadná meg Tokajt. Ez, 1559. elején enyhe idő levén, útnak indúlt és a rossz útak miatt csak későn este érkezett Tokaj alá, s a várost azonnal megtámadta; Némethy az övéivel vitézűl ellenszegült, és az éjjeli heves csatában maga is hősiesen küzdött; vele szemhben Niger Bertalan, Dessewffynek egyik lovagja jött, ki Némethynek arczán kardjával sebet ejtett, mire vérrel borítva, övéivel a várba visszavonúlt. Dessewffy emberei pedig gazdag prédával távoztak. Maga Telekessy Némethynek erődített birtokát Zéthényt támadta meg. Zéthény, körülövezve a Latorcza vízével, földtöltések által erősített vár vala, melynek lebontását az 1548. évi törvényczikk ugyan elrendelte, de ennek daczára Némethy azt feltartotta, sőt újból megerősítette. Telekessy jól felszerelve ágyúkkal vonulván alája, azonnal el is foglalta. Ferdinand király Zéthényt Némethy hűtlensége következtében Telekessynek örök birtokába ajándékozta hű szolgálatai jutalmáúl. Petheő és Bebek vezérek 1560-ban a szintén Némethynek birtokában levő és általa árkokkal és töltésekkel megerősített Szerencset támadták meg, mely vár két mérföldnyire fekszik Tokajtól. Némethy Szerencs ostromáról részint hirnökök által tudósítva, részint az ágyúk dörgését hallván, annak felmentésére sietett. Éjfél táján 500 lovassal, kik között lóra ültetett gyalogok is voltak, Szerencs felé indúlt, hová hajnal hasadta előtt egész váratlanúl megérkezett és a még alvókra nagy hevességgel reácsapott, úgy hogy azoknak nagy része halál fia lett; a kegyelemért esdők kegyelmet nyertek. Petheő és Bebek, megsebesülve, kevesedmagokkal alig tudtak menekülni. Némethy Szerencs várába nagyobb őrséget helyezve, gazdag zsákmánynyal diadallal vonúlt vissza Tokajba. Ezen győzelem az erdélyi udvarnak, de főkép Némethynek nagyon emelte hangúlatát. János-Zsigmond fejedelem e hőstetteért ruszkai Dobó Istvánnak, az egri hősnek, bihari és középszolnoki birtokaival ajándékozta meg, melyeket ettől hűtlensége miatt elvett, és melyekbe Némethy Ferencz magát és testvére gyermekeit a nagyváradi káptalan képviselője, Babolchay György kanonok által 1560-ban beiktattatta. Vagyona egyre szaporodott, gyarapítván azt zálogbavevés által is, így példáúl 1561-ben ugyancsak a nagyváradi káptalan előtt, néhai Mihály Hodos Pál leánya Dorottyának, Orgonás Gábor nejének, adonyi jószága egy részét Szabolcsban, zálogba vette. Tekintélye még inkább növekedett, midőn 1562-ben János-Zsigmond fejedelem Magyarországba nagyobb sereget küldvén, ennek fővezéreiűl Báthori Istvánt és Némethy Ferenczet nevezte ki. A fővezéri tiszt átvétele után alig várta Némethy az alkalmat, hogy hősiességének jelét adhassa. Hadad várának parancsnoka, Sulyok György, Balassa tanácsára János-Zsigmond hűségéről Ferdinandéra pártolt, ez átpártolásért kívánt Némethy boszút állani. Tüzérségével Hadadot megtámadta, mely régi falaival ellenállni képes nem lévén, csakhamar meghódolt. A várat meghódolása után a vezérek nagyobb ágyúkkal szerelték fel és sánczokkal erősítették meg. Hadad elestének hírére Ferdinand fővezérei Balassa és Zay, nagyobb sereget összegyűjtve, annak visszafoglalására siettek; midőn ezek érkeztét Némethy meghallá, harczvágytól eltelve, vezértársa beleegyezése nélkűl, eléjök sietett, hogy velök nyílt mezőn megütközzék. Báthori e merészség veszélyes kimenetelét előre megjósolta; de Némethy 28elbizakodva hadi szerencséjében, mit sem adott szavaira, sőt a győzelmet biztosnak tartva, selyem zsinórt hordott magával, melylyel, mint hirlelé, az ellentáborban levő két Balassát, az apát és fiút, össze fogja kötöztetni; pedig ezeknek sógora volt, mert Balassa Imre leányát Zsófiát bírta nejéűl. Azonban Némethy elbizakodásának nagyon megadta árát. Az ellentábor jól fegyelmezett és kipróbált serege ügyes vezetés mellett oly heves támadást intézett ellene, hogy azt Némethynek gyakorlatlan fegyveresei kiállani képesek nem valának, meghátráltak, miből rendetlen futamodás lett, űzetve mindenütt a császári lovasság által. Maga Némethy Szentjobbig meg sem állott, melyet mindjárt hamarjában el is foglalt és továbbra is megtartott, habár a pálosoknak perjele, György, ezen erőszakos eljárás ellen, melylyel nemcsak a zárdát, de annak minden jószágát is elfoglalta, a szepesi káptalan előtt 1563-ban tiltakozott. 1563-ban, midőn Miksa és János-Zsigmond között a végvárak birtokjoga szabályoztatnék, akkor «Castellum Zenthiog» Némethy Ferencz birtokának tekintetett. A reá következő esztendőben, 1564-ben már háborítatlanúl űzhette kényuralmát Zemplén- és a szomszéd Szabolcsmegyében, melyekben János-Zsigmond nevében adót vetett ki, minden porta után 1 frtot. A Sárospataki Krónika már az 1563. évben beszéli róla, hogy, mivel Perényi Gábort és ennek nejét, Visolytól fogva egész Füzesvárig, a tokaji katonák által zsarnokilag űzette, ez boszút kívánván rajta állani. Miksa királyt reábírta, hogy Némethy Tokajban ostromolja; azonban ez csak 1565-ben történt. Lehet hogy Perényi Gábor unszolására, vagy talán más okból, Miksa király vele leszámolni kívánt, azért ellene, Schwendi Lázár parancsnoksága alatt, 1565. év február havában 1500 embert 32 ágyúval küldött és a várat négy felől ágyúztatta. Perényi Gábor, a fővezér engedelmével, a Némethytől szenvedett bántalmakért viszonzásúl, maga állított fel ágyútelepet, melynek golyói a vár belsejét pusztították, míg a többiek a falakat törték. Maga a város a sereg megérkezése után azonnal ennek birtokába esett, és ott a német katonák jó bor mellett meleg hajlékokban helyezkedtek el. Némethy emberei a külön álló várba és annak közepén levő terjedelmes toronyba vonúltak vissza. A tüzérség négy nap alatt oly rést tört a vár falain, hogy a rohamot meg lehetett kísérleni, mely azonban 600 ember veszteségével eredménytelennek maradt. Magának a várnak falai csakis akkor közelíthetők meg, ha a vízek be vannak fagyva; ekkor pedig oly kemény jég fedte a Tiszát és Bodrogot, hogy az még a nehezebb ágyúkat is elbírta. A várőrség itt-ott lékeket is vágott a jégen, melyekbe az ostromlókból sokan bele is hullottak. Az első roham után negyednapra újra tettek kísérletet; ekkor a legelszántabb védelem daczára a vár külfalai az ostromlók kezébe estek és innen a belső várat kezdették ágyúzni és azokra, a kik a réseken kitekintettek, a golyók egész záporát küldték. Némethy övéit egyre búzdítá, hogy a falakhoz közeledőket tűzzel-szikladarabokkal elpusztítsák. Midőn azonban febr. 10-én így buzgólkodnék, halántékába ellenséges folyó fúródott, úgy hogy agyveleje és vére a falra föccsent és azonnal meghalt. Az ostromló seregben ennek híre csak másnap lett ismeretessé, mikor a várőrség kedvező feltételek mellett capitulált. Temetése minden pompa nélkűl, a legnagyobb csendben történt. A várat igen gazdagon felszerelve találták, volt benne majdnem négy ezer hordó legjobb fajta tokaji bor, pénz körűlbelől tízezer forint, és temérdek 29mennyiségű értékes ingóság. Mindez részint a tisztek és legénység között osztatott szét, részint a vár fentartására fordíttatott. A capitulatio feltételei szerint – mint némelyek vélik – az átadók egész vagyonukat magukkal vihették, mások azonban állítják, hogy csak egy ruházatot és csupán kardot vihettek magukkal. Ortelius beszéli, hogy Némethy özvegye, Balassa Zsófia, csakis saját ékszereit vihette magával, ő azonban férje ékszereit és egész készpénzét is meg akarván menteni, ezt Báthory András, Balassa Menyhért és Perényi Gábor határozottan ellenezték, de Schwendi egész tekintélyével azt mondá: Megigértük neki, hogy kincsét elviheti, ezen igéretet meg kell tartanunk, ha mindjárt áldozattal jár is. Özvegye gyermekek nélkűl maradt, mi abból is kitetszik, hogy Némethy, János-Zsigmond fejedelemtől kapott jószágokba magát és testvére gyermekeit vezettette be.