A gyöngyösi czímeres album.
A gyöngyösi czímeres album.
Folyóiratunknak már több ízben nyilt alkalma, hazai heraldikánk eddig kevéssé méltányolt forrására, a czímeres albumokra a figyelmet felhívni. Igaz, hogy ilynemű emlékek érték és hitelesség szempontjából messze állanak a czímertan legértékesebb kútfői, a czímeres levelek és pecsétek mögött; de becses adatokat szolgáltatnak a családi czímerek változatainak és a használt színeknek megállapításához; s ez utóbbi tekintetben a pecséteknél többet nyujtanak, mert megismertetnek a czímerek színeivel, melyek felől az előbbiek kétségben hagynak.
A Turul hasábjain legelőször Csergheő Géza ismertetett egy ily czímeres albumot, az ungvári jezsuita társházban alakúlt Sz. Mária confraternitásét, mely a XVII. század első felétől kezdve több előkelő család tagjainak czímerét foglalja magában.* Ehhez Némethy Lajos hat más testvériség albumát csatolta, jobbára a XVIII. századból.* Míg Kubinyi Miklós az eddigelé legrégibbet, a részben XVI. századból eredő Zichy-albumot, tette közzé.* Ez emlékekhez jelenleg még egyet óhajtunk csatolni: a gyöngyösi sz. Ferencz-rendű conventben Páduai sz. Antal tiszteletére a XVII. század második felében alakult congregatióét.
* 1885. 41. l.
* 1885. 131. l.
* 1888. 20. l.
A díszes, kék bársonyba kötött, csatokkal és érczsarkokkal, (melyek azonban jelenleg hiányoznak) ellátott vastag folio kötetet a gyöngyösi sz. Ferencz-rendűek levéltára őrzi. Számos, több százra menő névaláírást tartalmaz, melyeket a congregatio egykori tagjai jegyeztek be; ezeknek bővebb ismertetését mellőzve, alábbiakban csakis a könyv czímertani részének ismertetésére szorítkozunk.
Az albumot az első levél második oldalán díszes kép vezeti be, mely a rendalapító sz. Ferenczet, karján a gyermek Jézussal, tünteti föl. Egy üres levél után a 3-ikon zöld babérkoszorúban nagy betűkkel írva a könyv czíme olvasható:
176LIBER CONGREGATIONIS THAUMATURGI S. ANTONII DE PADUA ERECTAE IN CONVENTU GYÖNGYÖSIENSI FRATRUM MINORUM S. FRANCISCI STRICTIORIS OBSERVANTIAE PROVINCIAE HUNGARIAE SANCTISSIMI SALVATORIS, QUAM PAPA CLEMENS X. CONCESSIT ET VARIIS INDULGENTIARUM THESAURIS LOCUPLETAVIT ANNO DOMINI 1673.
Ezután jönnek az egyes czímerek.
Legelől (4b levél) a birodalmi kétfejű sas, melynek mellén, a szívpajzsban czímer helyett e szavak olvashatók: «Vera subscriptio suae Maiestatis et eius conthoralis e regione posita coram me F. A. P. m. p.» A vele szemközti (5a) levelen zöld koszorúban e szavak: «16+73. Consilio et industria. Leopoldus m. p. – 16+73. In fide et lenitate. Margareta Maria m. p.»
A király és királynő aláírásai után a megyés püspöké foglalja el a sort.
1. Szegedy czímer. Az 5b levelen látjuk az első festett czímert: kék mezőben zöld halmon levő nyilt koronán szemközt ágaskodó két sárga oroszlán, előlábaikkal közösen egy vörös rózsaszálat tartanak; sisakdísz mint a pajzsalak; takaró: kék-sárga, vörös-ezüst. E czímer Szegedy Ferencz Lénárt egri püspöké, mint a szemközti (6a) levélnek zöld koszorúban olvasható felírása tanúsítja: «Illustrissimus ac reverendissimus dom. dom. Franciscus Leonardus Szegedy episcopus Agriensis. Obiit.» Szegedy Ferencz előbb (1662–1663) erdélyi, majd (1663–1669) váczi és végűl ez év szept. 23-ától 1695. szept. 12-én bekövetkezett haláláig egri püspök volt. Czímere eddigelé közölve nem volt; Nagy Iván műve megemlékezik ugyan róla, de czímerét nem ismeri.
2. Gr. Czobor czímer (6b lev.). Négyelt pajzs, szívpajzszsal; ebben kék mezőben egy aranynyal futtatott strucztoll. A nagy pajzs: 1. és 4. vörös mezőben, kékkel és vörössel ellentétesen vágott két szarv közt koronából kinövő befelé fordult sárga oroszlán. 2. és 3. kék mezőben ugyanolyan szarvak közt koronából kinövő ezüst egyszarvú, aranyszarvval. Két sisak; sisakdíszek: 1. mint az 1-ső mező czímeralakja; takaró: kék-sárga. 2. két aranynyal futtatott strucztoll közt fehér vizi madár (daru, gólya?) csőrében halat tartva, melyhez felűlről jobbról egy másik madár repűl; takaró: vörös-fehér. A szemközti 7a levelen ez aláírás: «Groff Czobor Mária Regina m. p.»
A czobor-szent-mihályi Czobor család a czímer-album megkezdése előtt nem sokkal, 1652-ben emeltetett grófi rangra; és mégis czímere, melyet a Siebmacher-féle czímeres könyv Adami után (ki az eredeti oklevelek czímerleirásait használta) közöl, az itt leírttól sokban eltér; mutatja, hogy maga a család sem ragaszkodott szigorúan az adományozott czímerhez, megelégedett azzal, ha a főbb alakok egyeznek; de az ábrázolásban, színekben teljesen önkényes változtatásokat tett. Így Siebmachernél a szívpajzsban a koronából három strucztoll emelkedik ki; a nagy pajzsnak mind a négy udvara vörös. Három sisak van; az elsőből (középsőből) a csőrében halat tartó gólya emelkedik ki, a repülő madár nélkül; a másodikból az első, a harmadikból a második mező czímeralakja. Nem lehetetlen, hogy gr. Czobor Mária Regina a fönt leírtban a család bárói czímerét használta, mire a két sisak mutatni látszik; mert a grófi czímert három sisak födi.
3. Spanyol czímer (7b lev.). Kék mezőben zöld halmon ágaskodó kétfarkú sárga oroszlán, előlábaiban egy szál három-virágos liliomot tart. Sisakdísz: vár; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A megfelelő 8a levelen: «Insigne regis Hispaniarum ex devota dispositione augustissimi imperatoris tempore suae inscriptionis insertum».
4. Benlich czímer (8b lev.). Kék mezőben zöld halmon ágaskodó sárga oroszlán. Sisakdísz: kinövő sas, fölötte püspöki kalap; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A szemközti levelen ez aláírás: «Ego Fr. Matthaeus Benlich episcopus Belgradensis et vicarius apostolicus in Hungaria subscripsi, et huic confraternitati me adscribo manu propria». E névvel a belgrádi püspökök sorában nem találkozunk, valamint e család nevét sem leljük a használt segédkönyvekben; lehet, hogy nem is magyar eredetű.
5. Fenesy czímer (9b lev.) Kék mezőben szürke alapon ágaskodó fehér egyszarvú, első lábaiban liliomos végű sárga pálczát tart, melyre kígyó csavarodik; fönt jobbról ezüst nap, balról arany félhold, a pálcza alatt hatágú ezüst csillag. Sisakdíszként püspöksüveg és pásztorbot; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A szemközti levelen: «Georgius Fenesy episcopus Agriensis huic confraternitati me adscribo m. p.» Fenesy György 1685–1687 közt csanádi püspök volt, 1687. máj. 12. egri püspökké lett s e széken 1699. márcz. 4-én bekövetkezett haláláig ült; czímerét Nagy Iván (bár róla megemlékezik) nem közli; a Siebmacher-féle gyűjtemény igen, szintén egy czímeres-album után, mely egyben-másban az általunk leírttól eltér.
6. Horváti czímer (10b lev.) Kék mezőben zöld alapon álló sárga horgony. Sisakdísz: a horgony; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A szemközti levelen: «A. R. Dominus Joannes Horuati indignus filius S. Antonii patroni mei m. p. Fundator et patronus altaris, libri et ipsius congregationis S. Antonii, in erigendis suis sumptibus promotor, parochus pro eo tempore Jasz-Beriniensis. Obiit». A czímer eddigelé ismeretlen.
1777. Gr. Balassa czímer (11b lev.). Kék mezőben zöld alapon álló vörös ökörfő. Sisakdísz: koronás fekete sas, jobb lábában pallost, baljában kormánypálczát tart; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A megfelelő levelen: «Invidia virtute parta gloria est. Comes Valentinus Balassa m. p. die 18. Martii 1673. Obiit». Ez a költőként is ismert Balassa II. Bálint aláírása, ki 1664 decz. 19-én nyert grófi rangot. A leírt czímer ismét egy változat a Balassa czímerekhez, melyeknek legtöbbjében a mező vörös, az ökörfej fekete, arany-vörös sárkánynyal környezve; a sisakdísz sasa pedig baljában nyilvesszőt tart.
9. Perényi czímer (12b lev.). Kék mezőben zöld alapon levő koronán álló vörös madár emberi arczczal. Sisakdísz a pajzsalak; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A szemközti levelen ez aláírások: «Nicolaus Esterhasy m. p. (Obiit). Agnes Peeny m. p. Katarina Esterhasy m. p. Helena Esterhasy m. p. Agnes Esterhasy m. p. Volphgangus Esterhasy m. p.» Az itt említett Esterházy Miklós (megh. 1669.) zólyomi főispán volt, neje Perényi Ágnes, kinek czímerét leírtuk; a többi felsoroltak gyermekei, kik közűl Ilona az imént említett gr. Balassa Bálint neje volt. A közeli rokonság magyarázza meg tehát e nevek előfordultát a congregatio albumában.
Alig van czímer, melynek – igaz – sajátságos és könnyen félreismerhető ősi alakja meg nem értés miatt annyi változatot sőt merőben eltérő ábrázolást mutatna föl, mint a Perényieké. Az ősi alakból (kék mezőben arany leveles koronán, két aranykarmú, fekete, felfelé álló tollú sasszárny közt egy jobbra fordúlt hajfonatos emberfő, haránt, előre lecsüngő hegyes szakállal), a bárói czímerben koronás szárnyas syrén, a leírtban pedig vörös madár lett emberi arczczal.*
* V. ö. Turul 1887. 135 l.
9. Esterházy (?) czímer (13b lev.). Kék mezőben zöld alapon jobbra ágaskodó sárga griff, fekete szárnyakkal, két első lábában kardot tart. Sisakdísz: balra néző álló daru (gólya?); takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A szemközti levelen: «Virtute duce comite iusticia. Alexander Esterhasi m. p. anno 1673. die 18. Martii. Morocz Eörzebeth 1673. die 18. Martii. Paulus Antonius Esterhasy m. p. obiit. Stephanus Esterhasy m. p. Alexander Esterhasy m. p.» – Az aláíró br. Esterházy Sándor (megh. 1679.) a 8. szám alatt említett E. Miklós zólyomi főispán testvére volt; neje Morócz Erzsébet (megh. 1680.); a többi felsoroltak gyermekeik. A czímer annyi eltérést mutat a szokott Esterházy czímertől, úgy a pajzsalak, mint a sisakdísz tekintetében, hogy e czímert talán más családénak (talán a Morócz családénak) kell tartanunk.
10. A 15a levelen csak ez aláírást olvassuk: «Arnoldus Adolphus sacri Rom. Imp. comes de Velen et Meyen m. p.»
11. (15b lev.) A 8. és 9. számok alatt leírt czímerek egyesítve, oly módon, hogy a pajzs a leírt griffet, a sisakdísz az emberarczú vörös madarat tünteti fel. Takaró mint előbb. (Esterházy és Perényi czímerek összetétele?) A szemközti levelen e neveket olvassuk: «Franciscus Czorgal (obiit) et eius consors Barbara Perini». A Csorgaly (Czorgal) család Nógrádmegye kihalt családja; czímerét nem ismerjük. Nagy Iván munkája Perényi Borbála férjéül Cs. Györgyöt (vagy Ferenczet) írja. E feljegyzés alapján bizonyos, hogy a férj neve Ferencz volt.
12. (17a lev.) Csak névaláírás: «Johannes Antonius Borchiczky a. 1688. die 6. Julii praeside A. R. D. Remigio Nyájass. Mihi autem adhaerere deo bonum est et ponere in domino spem meam».
13. Tassy czímer (17b lev.). Kék mezőben zöld alapon álló almafa érett almákkal, a fára kígyó csavarodik. Sisakdísz: koronán könyöklő és markában vörös rózsa-szálat tartó pánczélos kar; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A megfelelő 18a levelen: «Cum deo et vectricibus armis Michael Aloysius de Tass, inclitorum comitatuum Heves et Exteriorum unitorum vicecomes (obiit) m. p. In te domine speravi nec confundar in aeternum. Csaktornyai Borbala m. p. Tassy Clara m. p. (obiit)». A Tassy-czímer eddig ismertetve nem volt.
14. Balogh (?) czímer (18b lev.). Kék mezőben zöld alapon könyöklő fekete szárnyas kar, markában pallost tart; fönt jobbról-balról a két sarokban egy-egy hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: a pajzs-alak; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A szemközti levelen ez aláirások: «Stephanus Bertoty m. p. (temporalem vitam commutavit aeterna). Gabriel Bertoty. Balog Eorsébeth (obiit). Szeremy Anna. Szeremy Eorsébeth. Balog Sophia. Bertoty Judith». A felsoroltak kétségtelenűl egymáshoz közeli rokonsági viszonyban állottak, s e rokonság hozta őket össze a confraternitás albumában; hogy milyen volt e vérségi összeköttetés, a rendelkezésünkre álló adatokból ki nem tűnik. E czímer nem lehet az aláíró Berthótyaké (korona fölött kiterjesztett szárnyú fekete sas); inkább talán, miként a 8. sz. Perényi-czímernél, az egyik Berthóty nejének, Balogh Erzsébetnek czímere. A Siebmacher-féle gyűjteményben a VI. és XXIV. számú Balogh-czímerek az általunk leírthoz némileg hasonlítanak.
15. (20a lev.) Csak név-aláírás: «Philippus Michaelis ab Hartleben et Angelshausen supremus vigiliarum praefectus S. R. I. M. regimini principis de Hochenzoller cataphractorum». Ugyane név a Némethy Lajos által ismertetett pozsonyi trinitariusoknál létezett confraternitás könyvében is előfordúl az 1715. évből.
17816. Eötvös czímer (20b lev.). Kék mezőben zöld alapon ágaskodó fehér pegazus. Sisakdísz: fiait fészkében étető pelikán; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A szemközti levelen: «G. D. Stephanus Eötuös de Szeged alias Merza p. t. ven. congregationis S. Antonii secretarius et civitatis Gyönyösiensis quondam iudex primarius manu propria subscripsit m. p. idem qui supra (Obiit.)» – A czímer eddig ismeretlen.
A 21–28 leveleken csak névaláírásokkal találkozunk czímerek nélkül.
17. Pongrácz czímer (28b lev.). Vörös mezőben kiterjesztett szárnyú fekete kétfejű sas, melynek teste közepét a pajzs alsó szélétől a felsőig érő kék csúcs (keskeny ék) födi el, ebben zöld alapon nyilt koronából kinövő term. szarvas, mellette balról öblével felfelé kiemelkedő kék kürt. Sisakdísz: két fekete szárny közt görbe kardot tartó pánczélos kar; takaró: kék-sárga, vörös-fehér. A czímer fölött: «Spect. ac perillustris dominus Antonius Pongrácz de Sz.-Miklós et Óvár regio-cameralium dominiorum Hradek et Likava praefectus, una cum domina consorte sua Agnete Magocsi, charis item pignoribus Nepomuceno, Antonio, Francisco, Ignatio, Aloysio, Anna, Agnete et Theresia clientali affectu se devovit, anno domini 1768. die 13 mensis Junii». – A czímerben ismét több eltérés mutatkozik az eredeti családi czímertől; ebben ugyanis a csúcsban zöld hármas hegy van, melynek koronás középsőjéből oszlopszerűen kék pánczélos kar nő ki, kezében arany zsinórjánál fogva ezüst kürtöt tart, mely aranyos öblével a hármas hegy koronáján nyugszik; e fölött a csúcsban hatágú arany csillag lebeg; a sisakdíszben a kar pallost tart; a takarók színe: ezüst-kék, ezüst-fekete. Általában czímeres albumunk valamennyi czímernek egyforma színű takarókat fest.
18. Orsetti czímer (29a lev.) Gömbölyű pajzs; kék mezőben, a pajzslábhoz közel széles barna pólya; ebben két, kétfelé hajló sárga kalász, a kalászok hajlásában egy-egy nyolczágú sárga csillag; a pólya fölött kiterjesztett szárnyú fekete sas. Aláírás: «Stephanus comes ab Orsetti m. p. sacrae caesareae regiaeque Maiestatis actualis colonellus anno 1712. die prima Maii». – E névvel a Némethy által leírt és előbb említett pozsonyi czímeres-albumban is találkozunk.
19. Stöszel czímer (30a lev.). Fehér mezőben fekete szerecsenytörzs, csípőre tett kezekkel. Sisakdísz: a pajzs-alak; takaró: mindkét oldalt kék-sárga. Fölötte a czímer-tulajdonos: «Christophorus Steoszel de Rapin inclit. comitatuum Heves et Exterioris Szolnok unitorum substitutus vicecomes anno 1712. 1. Maii. (Pie obiit anno 1754. die 18. Junii.)» – A czímer, mely igen tökéletlenűl magáról az armálisról van másolva a czímer táblájával együtt, eddig ismertetve nem volt.
Ezzel a czímerek sorát befejeztük; a könyv 32. levelétől végig (közben sok beiratlan levéllel) a testvériségbe lépett tagok neveit olvassuk: «Nomina virorum ab anno domini 1673». A tömérdek név közt a 42b levelen még egy elég díszesen festett czímert látunk medaillon-alakban, a Csákyak vérző emberfejét kék mezőben s vele szemközt e feljegyzést: «Illustrissimus dominus Antonius e comitibus Csáki consiliarius etc. devote se consecrat tutelae divi Antonii Paduani 27. Martii anno 1777. annorum 21.»
A gyöngyösi czímeres album, mint e nembeli gyér emlékeink érdekesebb darabja, mely tizenhét czímere közt több ismeretlent s több eltérő változatot tartalmaz, kétségtelenűl megérdemelte e pár lapot, melyet ismertetésére szántunk.
F. L.
