II.
II.
Ez alkalommal nem látom feleslegesnek a Hunt-Pázmán nemzetség czímerének tisztázására vonatkozó nézeteimet röviden előadni, bár e téren kényes helyzetben találom magamat, több százados elfogadott nézettel állva szemben. – A Hunt-Pázmánok ősi czímerére vonatkozólag elfogadott nézet az, hogy az veres pajzsban fehér kutyafej volt,* s hogy ezzel ellentétes nézeten vagyok, t. i. hogy ezen ősi czímer kék pajzsban arany csillag s félhold volt, csak az bátorit, hogy a fennt említett általános nézet egyetlen kútfőből eredett: a «Bécsi krónika» gyönyörű miniatürjeiből. – Hogy a «Bécsi krónika» mint heraldikai kútfő mennyiben számíthat hitelességre? az a következőkből kitűnik.
Mellőzendőnek vélem itt Mednyánszky-Hormayer Taschenb. s Bel Notitia Novae Hung. IV. előadásait, melyek szerint a Forgáchok ősi czímere fehér farkas volt, mert ez egyszerűen a fehér kutyafejre vissza vihető tévedésen alapúl.
A «Bécsi krónikát» heraldikai szempontból vizsgálva, tekintetbe kell vennünk, hogy az a XIV. század közepéről, a heraldika fénykorából származik s figyelembe véve ezt, hiányai is szembeötlőbbek lesznek.
Azon anachronismus hogy IX – XI. században élt alakokat a XIV. század közepén dívó viseletekben s fegyverekkel látunk ábrázolva, nem feltünő, mert ilynemű anachronismusokat világhirű mesterek századokkal fiatalabb műveinél is tapasztalunk, s itt csak annyiban említem, a mennyiben ennek tulajdoníthatjuk e szép miniatűrökön következetesen alkalmazott XIV. századbeli tárcsákat, – még oly képeken is, hol az ábrázolt alak jobbjában pallost vagy kardot tart, holott a tárcsa csaknem kizárólag lándzsákkal vívott tornajátékoknál volt használatban. – Erre utal fő ismérve, a jobb felső sarkán levő kivágás, mely a tornalándzsa befogadására szolgált.
A tárcsának a «Bécsi króniká»-ban ábrázolt alakját czímerpajzsúl nem használták. – Egyes esetekben mint ritkaságok fordúlnak elő. – A heraldikai czímerpajzs a XIII. s XIV. század folytán a háromszögpajzs volt, ez az alak dívott a fegyverzeteknél a közéletben is. – Ezen háromszögpajzs alakjához idomúltak a czímerképek is, melyek ha heraldikailag kifogástalanok, alól keskenyedők, hogy azok a pajzs mezejét helyesen töltsék ki. – Az alól szélesedő czímerképek helytelenek és nem heraldikusak. – A XV. és XVI. század folytán a tárcsák is heraldikai pajzsokká váltak, de alakjuk is változott s vesztett hosszúságából s hasonló lett az alól kerek pajzsokhoz, melyik szövevényesebb, osztott vagy négyelt czímérképek befogadására is alkalmasabbak voltak. – XV. század végén használt négyszegletű tárcsák, alig tekinthetők czímerpajzsoknak, a mennyiben az ily alakú pajzsra nemcsak a pajzsalakot festették, hanem a teljes czímert, sisakjával, sisakdíszével, takaróival s hozzá nem ritkán még ráadásúl díszítéseket, arabeszkeket, jelmondatokat stb. stb.
116Ha a miniatürök pajzsalakjának megválasztása a mesternek a heraldika iránti csekély érzékét mutatja, még feltünőbb ez, a pajzsnak s pajzsalaknak egymáshoz való viszonyánál. – A «Bécsi krónika» kora az, mely leginkább nevezhető a heraldika fénykorának, e kor az, mely a kezdet nehézségeit leküzdve, a heraldika minden szépségét érvényre emelte, e korból maradtak fenn legklasszikusabb heraldikai s sphragistikai emlékeink, úgy nálunk, mint a külföldön. – Ez emlékek, nagy számát mutatják a legszebben stilizált czímer-alakoknak, melyek – szem előtt tartva a tér kellő felhasználását – ügyesen töltik ki a pajzs mezejét, sőt a XIV. század heraldikájának egyik főfő törekvése a pajzs mezejének ügyes betöltése és felhasználásából állott.
A «Bécsi krónika» pajzsai ezektől nagyon elütők. – A túlhosszú tárcsák közepén az alakok nagyon kicsinyek, a mezőnek aránylag nagyon csekély részét foglalják el s ha ehhez hozzá veszszük azt, hogy ezen kicsiny alakból is hiányzik minden heraldikai lendület, a bécsi krónika czímerpajzsai nem teszik reánk a valódi czímerpajzsok hatását.
A mi végül ezen czímerpajzsok színezését illeti, e tekintetben is csak kifogásolhatót találunk. – A heraldikai színeket egyátalán nem látszik ösmerni s mindenütt kevert színeket használ. – Vannak e pajzsok közt kékes szürke, sárgás barna, barnásszürke, zöldesszürke sőt rikítóan zöld szinűek is. – A kék szín ösmeretlen előtte. – Hogy két helyen fehér alapra arany czímeralakot festett (Huntnál és Olivernél), ez nem oly alapos heraldikai tévedés, mint a minőnek az első tekintetre látszik, érczre érczet alkalmazva, mert a fehér színt csak a XV. század elejétől kezdve tekintik ércznek, s ekkor keletkezett azon heraldikai szabály, mely tiltja az ércznek érczre s a színnek szinre való alkalmazását. – De a fő hibát ott követi el a bécsi krónika mestere, midőn ösmert s későbbi sphragistikai emlékeink által hitelesített, ősnemzetségi czímereink színeire nézve idéz elő zavart, a mennyiben ezek czímeralakjait egyszer egy, – máskor más szinű pajzsban tünteti fel, holott az ő korában még ösmertek voltak ez ősi nemzetségi czímerek valódi színei is. – Így a Ratholdok arany hárslevelét egymás mellett veres és fehér pajzsban látjuk, a Hedriknek tulajdonított csillagot és félholdat veres zászlón és veres öltönyön s ugyanakkor fehér pajzson tünteti fel. – A színek ily önkényes használatát tapasztalva, azon czímerek színei is kétségessé válnak, melyek csak egyszer fordulnak elő. – A turul madár fekete színben fehér pajzsban, a Hermannok sárkánya arany színben veres pajzsban, a Buzádok ökörfeje veres színben fekete szarvakkal fehér pajzsban, a Pothok madara fekete színben, fehéren fegyverezve veres pajzsban, mindaddig csak feltételesen fogadható el, míg a színekre nézve az egyedüli kútforrást a «Bécsi krónika» miniatürjei képezik. – Hogy minden pajzs három színárnyalatot mutat, az a tárcsa hajlását jelző árnyékolatnak tudható be s e tekintetben egyedüli mentsége az, hogy e mű első sorban illustrált krónika s a heraldika csak kiegészítő alkatrészét képezi.
A bécsi krónika heraldikai hitele mellett szól az, hogy több nemzetség ősi czímerét helyesen adja. – Így a Rathold-nem hárslevelét, a Hermann-nem sárkányát, a Buzád-nem ökörfejét, fennmaradt nagyszámú sphragistikai emlékeink hitelesítik, azonban a «Hedrich-nem» tárgyalásánál a miniatür egy lovagot ábrázol, ki jobbjában veres zászlót tart, melyen arany félhold és csillag látható, baljával egy pajzsra támaszkodik, melyen szintén rajta van az arany csillag és félhold. – E miniatür kettős bizonyítékot rejt magában. – Első az: hogy a félhold és csillag okvetetlen genus czímer volt; második az: hogy a fennmaradt nagyszámú Héder-nemzetségi czímeres pecsétek bizonysága szerint, az semmiesetre sem volt a Héder nemzetségé. – Kié tehát? – Ha kutatjuk, talán épen ezen «Bécsi krónika», a Hunt-Pázmán nemzetség ősi czímerének ezen egyedűli kutfője, fog reá vezetni azáltal, hogy belőle tudjuk meg, miszerint a beköltözött idegen lovagok között, egyik nemzetségnek ősi czímere a csillag és félhold volt.
