A Muronyi Weér család czimer-levele 1509-ből.
A Muronyi Weér család czimer-levele 1509-ből.
(Szines czimerképpel.)
MURONYI WEÉR ANDRÁS CZIMERE 1509-BŐL.
Bárczay Oszkár 1897-ben megjelent Heraldikájában tizenhárom olyan 1526 előtti czimereslevelet sorol föl, a melyekről tudomást szerzett ugyan, de a melyekhez, egyik része lappangván, másika pedig az ország különféle vidékein, magánkezekben őriztetvén, hozzá nem férhetett. Ezek közül folyóiratunkban azóta a Wesselényi és Both család czimerlevele nyert ismertetést. Egy harmadik pedig, a Muronyi Weér családé 1901-ben az Országos Levéltár tulajdonába ment át, miután azt Weér György, brassói magyar kir. törvényszéki elnök az Országos Levéltárban örökletéteményképen elhelyezte.* Kivánatos volna, ha a többiről is mielőbb bővebb tudomást szerezhetnénk.
Ld. 181/1901. évi okt. sz. A czimereslevél jelzete: Dl. 38791., mint letéteménynek pedig Lad. RRR. 24. sz. XVII. századi egyszerü másolata a czimerkép nélkül a M. N. Múzeum levéltárában van. Ld. Áldásy, a M. N. Múz. könyvtárának czimjegyzéke. II. czimereslevelek, 24. 1.
Ezen alkalommal tehát Muronyi Weér Andrásnak Prágában, 1509. évi szeptember 29-én kelt czimerlevelét mutatjuk be.
Az oklevél szövege igy szól:
Wladislaus, dei gracia rex Hungarie et Boemie etc., tibi fideli nostro egregio Andree Weer de Mwron, dapifero suppremo et familiari serenissimi principis domini Lodovici regis, filii nostri charissimi, salutem gracie atque favoris nostri regii augmentum. Pulcherrimum duximus, munerisque nostri regii esse arbitrati sumus dotes animi simul etiam ea, que firmitudinis milicie sunt, in his maxime excolere et litterarum monumentis celebrare, qui a puero suapte natura curiam nostram sequuti, non solum nobis, sed nostri gracia etiam stemmati nostro inclitissimo, fide et integritate probata sedulo servire enituntur. Hinc te colligimus, quem inter ceteros ordinis tui domesticos familiares ipsius serenissimi ac dilectissimi filii nostri munificencia nostra non indignum plane censuimus, quippe ut virtutes tuas, vel verbo uno attingere licear, etate tua pene tenera, in curia nostra decursa, ubi tandem serviciis ipsius serenissimi filii nostri, ex nostro quidem beneplacito te addixisti, maturitatem, probitatem morum, denique integritatem coniunctam pari sollercia, insectans maiori in dies studio prompciori ut florida iam placide tue adolescencie etas exposcit, animo atque sedulitate indefessa, officio atque rei a te gerende incumbere sategisti, plane indicans te ab hiis virtutum tuarum, quas in te ubertim sitas esse perspeximus iniciis, ulterius citra torporem progressurum et fastigia humanitatis prudencie et ceterarum parcium ipsarum virtutum studio ferventi amplexurum. Quo fit, ut facile nobis persuadeamus, viribus quoque et elegancia corporis, eas partes animositatis, strennuitatis, intrepideque constancie, dum ad id deventum fuerit, sicuti vel simulacrum presencium armorum facile indicat, te sectaturum, quas in rebus bellicis illustres, et ad mortalitatem laudum suarum inflamati viri* pre se ferre consuevere. Quum igitur hec de te animo concepta nobiscum reputaremus, placitum ir maiestati nostre visum est, arma presencia paterna quidem et avita, eoque per incuriam predecessorum tuorum ea amissa fuisse intelleximus, denuo tibi et tuis posteris conferre. Que figuram, sew cimulacrum armigeri perpulche compositi, dextra ensem scapulotenus vibratam, simistra vero pugionem circumcinctam continere videtur. Prout hec in capite presencium nostrarum (litterarum) pictoris non modica 85manu distinccius sunt figurata et expressata, animo deliberato et ex certa nostra sciencia tibi et cuncte posteritati tue denuo et ex novo dedimus et contulimus, decernentes, ut a modo perpetuis semper successivis temporibus his ipsis armis, ubique in preliis, hastiludiis, velis, cortinis, anulis, ceterisque omnibus exercitiis nobilitaribus, et generaliter quarumlibet expedicionum generibus, ad instar aliorum nobilium armis utencium, libere perpetuo uti, frui et gaudere possis et valeas, totaque tua posteritas valeat atque possit. Et nichilominus, cum ex habundanciori plenitudine gracie nostre, tum vero volentes providere, ut in locis dominio nostro subiectis pax et securitas prebeatur, malefactorumque et nocivorum hominum iniquitas deleatur, et ut subditorum nostrorum, victum cum labore querencium commodo et quieti consulatur, tibi, heredibusque et posteritatibus tuis universis id duximus annuendum et concedendum, plenamque facultatem dandam et attribuendam, ut tu in teritoriis universorum bonorum tuorum, ubilibet habitorum et existentium, patibulum, rotas, palos, et aliorum tormentorum genera erigere, universosque fures, latrones, vispiliones, incendarios, intoxalores,* incantatrices, homicidasque et alios malos st perversos homines, in eisdem bonis tuis reprehensos, in personis detinere, detentosque, prout iuri videbitur expediri, laqueis suspendere, decollare, rotare, incinerare, ac aliis condignis penis, iuxta eorum excessus et demerita ferire et extinguere, necnon ea omnia et singula in hoc, iuxta regni nostri Hungarie consuetudine fieri solita et consueta facere et expedire possis et valeas, heredesque tui et posteritates universe valeant atque possint. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam, presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas, vobis duximus concedendas. Datum Prage, in festo beati Michaelis archangeli, anno domini millesimo quingentesimo nono, regnorum nostrorum Hungarie etc., anno vigesimo, Bohemie vero tricesimo nono.
Ezen szó betoldva.
Igy, intoxicatores h.
Ad relationem venerabilis magistri
Francisci prepositi Transsilvanensis,
secretarii regie maiestatis.
Francisci prepositi Transsilvanensis,
secretarii regie maiestatis.
A felhajtás jobb külső szélén: Relatio magnifici domini Johannis Pethew, quo ad arma duntaxat Franciscus, prepositus Transsilvanensis.
A király titkos pecsétje az oklevélről hiányzik.
Maga a czimer, a melyet a szöveg csak hézagosan ir le, a következő: Aranynyal keretelt kék táblán feketével szegélyezett, kerekalju arany pajzs, melynek felső pereme a két sarkon kakassarkantyu alakban hajlik lefele; benne szemközt álló, jobbra tekintő pánczélos alak, fején lebocsátott, nyakvédős sisakkal, melyből csak az alak arczának egy kis része látszik; a vitéz a pánczél alatt egészben feketével diszitett vörös ruhában van, a mely jobb karján és jobb lába szára hátsó részén kilátszik; lábán széles orru pánczélczipő, lába szárán sinpánczél; maga a pánczél lába szára feléig ér le; könyökben hajlott jobbjában hosszu, egyenes, arany keresztvassal és a végén arany gombbal diszitett kardot tart, a melynek markolata vörös bőrrel van bevonva; csipőjéhez szoritott baljában, hegygyel lefelé ugyanilyen kardot tart. Bal lábát egy a nagy pajzshoz hasonló kis vörös pajzs födi el, a melyben egy ötlevelü stilizált fehér rózsa lebeg. A vitéz jobb lába tul lépi a pajzs keretét, a mi határozott heraldikai hibának veendő. A paizsra alig reáhelyezett, jobbrafordult csőrsisak tetejéről jobbra-balra arany-ezüst levéldisz lobog.
A czimert és a szöveget 16 zöld, égkék, sötétkék és rózsaszinben váltakozó stilizált, aranynyal diszitett, nagyobb méretü viráglevéldisz veszi körül.
A czimereslevél szövege részletesen elmondja Weér Andrásnak érdemeit és szolgálatait, a melyek elismeréseképen nyerte el a királynak ezen irányban megnyilatkozott kegyét. A három éves Lajos királyi herczegnek volt főétekfogója és familiárisa, egyébként is fiatal kora óta teljesitett már szolgálatokat II. Ulászló király udvarában, a hol vitézségének elég jelét adhatta.
A czimer, a melyet ez alkalommal nyer, nem új; ősinek mondja azt a szöveg, és az ősök gondatlanságából elveszettnek pótlásaképen kapja, a pallos joggal együtt. A czimerképet, a melyről a leirás is azt mondja, hogy igen szép fegyverzetü vitézt ábrázol, teljességénél fogva is, legérdekesebb viselettörténeti emlékeink közé kell sorolnunk. Ennél csak az 1460. évből való Both-czimer* becsesebb, amennyiben I. Mátyás korából való és mivel alakjában Fejérpataky László, a hires fekete sereg egyik vitézét látja. A festményt illetőleg azonban a Weér-féle, mint az olasz reneszánsz alkotása, amazt messze tulszárnyalja.
Ld. a Turul 1901. évf. 38. o. és Fejérpataki László, Magyar czimeres emlékek, Budapest, 1902. II. füzete 57–59. 11.
Nem indokolatlan az a feltevés, hogy Weér András ősei is I. Mátyás királyunktól nyertek czimereslevelet, a mely esetben a vitéz minden esetre a Both-czimeréhez hasonló, vagy talán éppen egyező pánczélzatot mutatta, a mely azonban igy a festő izlése folytán és a korhoz mérten eltérést, a vértezetben nagyobb fejlettséget tüntet fel.
A kitüntetett Weér András a békésmegyei Murony (Mwron)-ból való; a család e megyében már az 1470-es években birtokos volt.*
Ld. Csánki, I. 653., 663. 11.
A család történetét Nagy Iván* elég hiányosan tárgyalja. Részletes, 1428-tól kezdődő leszármazással 86szolgál Karácsonyi János munkája,* csakhogy az általa közölt czimer az eredetitől eltérést mutat.
Magyarország családai, 12. k. 115–118. 11.
Békésvármegye története, 1890. III. köt. 157–161.1.
HORVÁTH SÁNDOR.
