Tóth-Szabó Pál, Szatmári György primás (1457–1524) Budapest, 1906. (Magyar Történeti Életrajzok XXII. évf. 1–3. füzete) Athenaeum…
Tóth-Szabó Pál, Szatmári György primás (1457–1524) Budapest, 1906. (Magyar Történeti Életrajzok XXII. évf. 1–3. füzete) Athenaeum r. t. nyomd.
E munka a mohácsi vészt megelőzött korszak egyik kiváló, de eddig kevéssé méltatott szereplőjének életével ismertet meg bennünket. Szatmári György korának igazi gyermeke; alacsony sorból az ország első egyházi méltóságáig emelkedik, törhetetlen akaratereje s energiája által küzdve ki magának az előmenetelt. Az eszközökben nem igen válogat, a papi állásával járó tekintetekről gyakran megfeledkezik, de ezekben kortársainál semmivel sem rosszabb. E mellett kiváló műveltségü férfiu, tudománynak, művészetnek bőkezü pártfogója, hajlamból-e, vagy mint az egykoruak nagyobb része, hiuságból? Ki tudná eldönteni.
Rengeteg apró adatból, nagy munkával s müvészettel megszerkesztett életirásának behatóbb tárgyalása nem tartozik e lapokra. Annyit azonban megmondhatunk, hogy a biografus derék munkát végzett; alaposan ismeri és jól ismerteti a kort, a melylyel foglalkozik s az olvasó, miközben Szatmári György életét lefolyni látja maga előtt, nemzeti életünk e szomoru korszakába is bepillant, abba a korszakba, a melynek talán csak azért vannak ragyogó tüneményei is, hogy rettentő árnyoldalai az ellentét révén annál inkább megdöbbentsenek.
A genealogust e műben legkivált a főszereplő családjára vonatkozó adatok fogják érdekelni. A Szatmári család magyaros hangzásu neve daczára sem magyar eredetü; ugy lehet a szatmári német hospesek közül szakadt ki. A. XV. század derekán Kassán lép fel először, a hol is László mint tehetős polgár szerepel. Tőle a család következőképen származik le:
Szatmári László 1446. † 1468 előtt. kassai polgár; János † 1466., .... Margit; Ferencz † 1480. 1477–79. kassai főbiró, .... Erzsébet; István † 1464., özv. Czipszer Józsefné ... Anna; János?; Bertalan?; Ferencz; Katalin; Miklós; István; György *1457 † 1524; Anna, Schwarcz György;
Nemes volt-e a család feltünése idején, vagy sem, nem ismeretes; a gazdagabb polgári családok közt ez időben nem ritkán találkozunk olyanokkal, a melyeket a királyok nemesi rangra emeltek. Hogy czimerrel élt s hogy e czimer harántosan osztott pajzsban elhelyezett két liliom és két rózsa volt, az kétségtelen; czimerét aztán Mátyás király (a hihetőleg kanczelláriai hivatalt viselő) Szatmári György kértére a pajzson átfektetett jobbharánt pólyába foglalt kuszó oroszlánnal bővitette meg. Ennek emlékét az érsek csinos faragásu emlékköve tartotta fenn; a kő, a melynek minden leirásnál többet mondó ábráját itt közöljük, e feliratot viseli:
Lilia bina rosis totidem coniuncta gerebam,
Rex dedit auratum Corvinus et ipse leonem.
MCCCCLXXXXII.
Rex dedit auratum Corvinus et ipse leonem.
MCCCCLXXXXII.
Mire vonatkozhatik az 1492-ős évszám, nehéz lenne megmondani; a czimer adományozására semmi esetre sem, mert hiszen a mondott évben Mátyás király már nem volt az élők sorában.
Hasonló czimer van az érsek gyürüpecsétjén s a pécsi székesegyházban az általa emelt oltár előlapján; ez utóbbin azonban a pajzsot a sárkányrend jelvénye köriti. Ugyanigy van megfestve a czimer Szatmárinak Attavantes kezétől származó pompás breviariumában is;* sajnos, szinei felől sem a szöveg, sem a szinezetlen ábra nem nyujtanak felvilágositást.
Eredetije a párisi nemzeti könyvtárban.
A könyvünkben található adatokból nem lehet kétségtelen biztossággal eldönteni, kihalt-e a Szatmári család György primásban? A valószinűség a mellett szól, hogy a főpapnak vérbeli firokonai nem maradtak; ugyanis véghagyománya szerint összes birtokait unokahuga és Kassa városa között osztotta meg. Igy tehát azoknak a ma is élő családoknak, a melyek magukat a primás családjából eredeztetik, ide czélzó igényei nagyon ingatag alapon állanak.
142Ennyi, a mit Tóth Szabó Pál művéből a családtörténet s a hazai czimertan kutatója merithet. Mondanunk sem kell, hogy a történetiró jóval gazdagabb bányára lel benne; de bárki veszi is kezébe, vonzó és érdekes olvasmányt talál. A szép kiállitásu, dúsan illusztrált kötetet melegen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.
V. E.
