Megjegyzések Dr. Gárdonyi Albert «I. Károly király nagypecsétjei» czimü értekezésére, mely a Turul XXV. kötete 30. és következő l…
Megjegyzések Dr. Gárdonyi Albert «I. Károly király nagypecsétjei» czimü értekezésére, mely a Turul XXV. kötete 30. és következő lapjain jelent meg.
Hogy dr. Gárdonyi Albert nagy gonddal egybeállitott és jelesen megirt tanulmányára a történészek figyelmét még inkább fölhivjam, szabadjon reá némely tárgyilagos észrevételeket tennem.
Elsőben, szerző azon állitása, hogy I. Károly királynak sem az első, sem a második koronázása nem történt a szent koronával (34. lap), ma már alig állja helyét, minthogy kétségtelen, hogy az első koronázást Esztergomban, 1301-ben Bicskei Gergely választott esztergomi érsek végezte. A szent korona akkor még nem volt László erdélyi vajda birtokában, hova az Cseh Venczel, illetve Bajor Ottó koronázása után került csak, hanem mint rendesen a székesfehérvári káptalanban őriztetett, melynek prépostja ugyancsak Bicskei Gergely vala. Valószinü tehát, hogy a szóban forgó koronázás a szent koronával történt ugyan, melyhez Gergely érsek könnyen hozzá férhetett, de nem a szokásos helyen, Székesfehérvárt történt az, hanem Esztergomban, a miért és talán mert Gergely csupán választott és a hazafiak egy része által el nem ismert érsek vala, tartották érvénytelennek az első koronázást.
Még kevésbbé állja helyét Gárdonyi ur azon állitása, hogy Tatamér után Monoszlói Miklós zágrábi püspök lett az alkanczellár, ki előbb Lajos király nevelője, majd titkos kanczellárja volt. Monoszlói Miklós oly mértékben birta a király bizalmát és pályája annyira a királyi udvarhoz kötötte, hogy miután esztergomi érsekké lett, és magas méltóságánál fogva nem maradhatott tovább is alkanczellár, mint kanczellár vezette a királyi kanczellária ügyeit.
Szerző e néhány sorban három személyt téveszt össze.
Más személy az Eubel által helytelenül Monoszlainak nevezett, voltaképpen Vásárinak nevezendő Miklós, ki esztergomi prépostból 1347 május 23-án nyitrai püspök lett, miután pedig Piacenzai Jakab zágrábi püspök 1348 október 16-án elhunyt, ő volt kiszemelve utódjának, de mert közben (1349) Harkácsi István kalocsai érsek szintén meghalt, már nem a zágrábi, hanem a kalocsai főpapi széknek lett a jelöltje. Azonban 1349 vége felé Telegdi Csanád esztergomi érsek halálával az esztergomi érseki szék is megüresedvén, VI. Kelemen pápa Avignonban, 1350 januárius 11-én a nagy Csanád kisöcscsét, Vásári Miklós «választott kalocsai érseket» nevezte ki esztergomi érsekké. – Vásári Miklós volt ugyan királyi kanczellár, de alkanczellár nem volt. Bővebben irtam róla a Századok 1902. évfolyamában A négy Miklós czimü értekezésemben.
Az alkanczellár, ki Tatamér utóda lett, más Miklós volt, kit régebben, szintén tévesen Frankóinak neveztünk, ujabban – ugy vélem helyesen – Keszeinek hivunk. Ez Vásári utóda lett az esztergomi prépostságban, azonképpen a nyitrai püspökségben, 1350 januárius 11-én kineveztetett zágrábi püspöknek, 1356 augusztus 4-én kalocsai érseknek, végre 1358 augusztus 8-án, ugyancsak Vásári Miklós utódául, esztergomi érseknek. Ez váltotta föl Tatamér alkanczellárt ennek halála után – ugy látszik – 1352-ben. Erről is elég kimeritően irtam a Magyar történelmi életrajzok 1904. évfolyamában, 152mihez a Századokban (1906.) «Ujabb adatokat» is közöltem.
Ellenben Keszei Miklós nem volt se Lajos király nevelője, sem a királyi kápolna ispánja, se titkos kanczellár. Ez Neszmélyi; a harmadik Miklós volt, kiről az imént jelent meg értekezésem a Katholikus Szemlében.
Viszont kérdeni bátorkodom tőle: vajjon a csillag, mely Károly király első pecsétjében a tróntól jobbra a pecsétmezőben látható, kezdettől fogva ott állott-e? Minthogy nem ok nélkül azt gyanitom, miszerint e csillag óvatosságból később kerülhetett a pecsétnyomóba, valamint ez a csornai konvent pecsétjénél is megtörtént ut deinceps omnis calumpnia suspicionis ab eodem sigillo amota habeatur. (Turul XIV. 183.)
Végül engedje meg a t. Szerző, hogy figyelmét fölhivjam arra, miszerint a magyar-anjou czimer kétféle elrendezésben található: I. Károly király jobbról alkalmazta az anjou liliomokat és a nyolcz pólyát balról, ugy vélem azért, mert királyi méltóságát örökösödési jogából származtatta. Ellenben Nagy Lajos király, ki ismételten hangoztatta, hogy a nemzet őt egyhangulag választotta királyának, megváltoztatta a rendet, és a jobb, az előkelőbb helyre tétette az országos magyar pólyákat, a családi liliomokat pedig balra.
Esztergom, 1907. szeptember 7.
PÓR ANTAL.
