A Suky család leszármazása a XVI. század közepéig.
A Suky család leszármazása a XVI. század közepéig.
Nagy Iván családtörténeti munkájának X. kötet 399. lapján emlékezik meg a Suky-családról, mint Erdély egyik «legrégibb kihalt» családjáról. A családnak nemzedékrendjét azonban csak a XVII. század közepétől ismeri, mig legrégibb ismert tagjai gyanánt Albertet és Demetert emliti, s ugyanezt olvassuk a Siebmacher-féle czimerkönyvben is. Az ujabban nyilvánosságra hozott levéltári regesták és a Teleky-család okmánytára, oly bőséges adatokat tartalmaznak a családról, hogy a nemzedékrend a XIII. század végétől, a mohácsi vészig, lehet mondani, minden megszakitás nélkül lehozható. Ezen adatokból kitünik, hogy a Sukyak eddig legrégibb ismert őse Zalach volt, ki a XIII. század végén élhetett s róla a nevén kivül egyebet nem tudunk, ezt is csak egy 1342 okt. 13-án kelt okmány tartotta fenn.* Zalach fiával Alberttel egy időben élt István, ki 1314. julius 13-án kolosmegyei főbiró* és Domokos, ki 1320 febr. 19-én, mint királyi ember szerepel:* kiknek rokonsági foka ugyan Alberttel meg nem állapitható, mégis őket a további adatok alapján vagy Zalach fivéreinek vagy fiainak tartom.
Tört. tár 1907. 85.
Teleky cs. okm. 1. 33.
Tört. tár 1907. 82.
Albertnek két fia maradt Mihály és Miklós, kik mint a király hivei részt vettek a Moys-féle lázadás leverésében s különösen a bereckhydai ütközetben tüntették ki magukat; tekintetbe véve tehát I. Károly király ezen érdemeiket és azt, hogy a lázadók a testvérek birtokait feldulták* 1320 febr. 19-én nekik ajándékozza «Paulustheleke» dobokamegyei birtokot Vmbur erdejével együtt* s egyidejüleg utasitja az erdélyi káptalant a beiktatás megtartására,* a mi 1320 márcz. 4-én minden ellenmondás nélkül meg is történt. 1324 márcz. 19-én Mihály, már mint kolosmegyei főispán tiltakozik «Paulusteleky» elfoglalása ellen.* Utoljára 1348. nov. 13-án 140találkozunk nevével.* Gyermekei úgy látszik nem maradtak. Miklós 1343 május 5-ike előtt halhatott meg, mert már ekkor özvegye Erzsébet szerepel, ki gyermekeinek, a már békés egyezség alapján neki kiadott hitbérből és nászhozományból, több ingóságot kiad.* Miklósnak négy gyermeke maradt Barnabás, Dávid, Mihály és Illés, kik először 1335 aug. 12-én fordulnak elő, midőn tiltakoznak sarmasi földjeiken elkövetett bizonyos hatalmaskodás miatt.* 1348-ban a harczmezőn találjuk Suky Albert fiait Mihályt és Miklóst s ezen Miklós fiait Barrabást, Mihályt, Illést, Dávidot; továbbá István fiait Leonardot, Lászlót, Sándort és végre Domokos fiait Jánost, Mihályt, Istvánt és Pétert. A tatárok ellen sikerült is nekik a végeket megvédelmezni, miért Lajos király megerősiti I. Károlynak Paulustelek és Omborra vonatkozó adománylevelét.*
U. o. 1907. 84.
U. o. 1907. 82.
U. o. 1907. 83.
Tört. tár 1907. 84.
Anj. okm. V. 247.
Tört. tár 1907. 85.
Teleky cs. okm. I. 52.
Anj. okm. V. 247.
Domokos fiai közül János 1340 körül,* 1364 febr. 6,* és 1365 febr. 28-án* mint kolosmegyei szolgabiró szerepel.
Teleky cs. okm. I. 66.
Teleky cs. okm. I. 131.
U. o. I. 138.
István fiai közül Leonárd 1366 jun. 12-én már mint néhai emlittetik, s egy Bagow nevü leánya maradt, ki a királytól kieszközölte azt, hogy az atyai javakat birhassa, a király azonban, úgy látszik, későbben az adomány jogtalanságáról meggyőződött, mivel az emlitett évben megparancsolja, Péter alvajdának, hogy az okmányokat vegye vissza, a leányt pedig a leánynegyeddel elégitse ki.*
U. o. I. 144.
Miklós fiai közül Mihály és Illés terjesztik tovább a családot.
Mihály, kit Darabosnak is neveznek, három fiut hagyott hátra Györgyöt, Dávidot és Lászlót, kik együtt szerepelnek Illés fia János fia Benedekkel azon hatalmaskodási pörben, melyet a Sukyak kezdettek meg az Ewsyek ellen, Ombor és Páloserdő bitorlása miatt 1402 máj. 2-án, mely ügy 1404 szept. 10-én nyert befejezést.*
Tört. tár. 1907. 90., 91.
1416 decz. 1-én hasonló hatalmaskodásról értesülünk, s ekkor tudjuk meg, hogy László atyját Darabosnak nevezték és hogy Illés fia Jánosnak, Benedeken kivül még egy Mihály nevü fia is volt.* Úgy látszik, hogy az 1378 szept. 7.–1391 márcz. 5-ig előforduló Darabos János, Illésnek János nevü fiával azonos, mivel más Jánost az okmányok nem emlitenek.* László nevével utoljára 1467-ben találkozunk, ki első volt azoknak, kik Erdélyből önálló fejedelemséget akartak létesiteni s e czélra János erdélyi vajdát akarták megnyerni. Tervük nyilvánosságra jött, a felkelés leveretett, László pedig Lengyelországba menekült.* Fiaival, Mihálylyal, Györgygyel és Dáviddal először 1422 szept. 17-én találkozunk.* 1438-ban Mihály és Dávid, mint a pórlázadás részesei, hütlenségbe esve, suki, szováti, ujfalui, köteleni, magyar- és oláhsármási, ombozi jószágaiktól megfosztattak s azokat a király Benedek és Mihálynak, Simon fiának Jánosnak és Miklós fia Péternek adományozta;* ezzel ezen ágról tovább nem hallunk semmit.
Tört. tár 1907. 91.
Teleky cs. okm. I. 184., 186., 188., 190., 229.
Teleky: Huny. kora III. 533., 536.
Tört. tár 1907. 91.
Nagy I.: X. 399.
János fiai Benedek és Mihály terjesztik tovább a családot. Benedek, kivel már 1404-ben találkoztunk, 1423 máj. 1-én fivérével Mihálylyal együtt megveszi Kalyánt, Kalyáni Mihálytól 1000 arany forintért;* 1430 máj. 26-án atyjával Jánossal együtt tiltakozik az Ewsyek hatalmaskodása ellen,* mely ügy még 1444 julius havában is folyamatban van;* 1437-ben részt vesz a pórlázadás lecsendesitésében;* utoljára 1455 aug. 20-án fordul elő, mint királyi ember.* Fivére Mihály részes volt az 1467-iki pártütésben «azonban elfogatván, iszonyu kinzások között végeztetett ki.»* Birtokaiba pedig 1468 április 15-én Csupor Miklós iktattatott be,* kinek halála után a gernyeszegi várat és tartozékait a király 1478 auguszt. 14-én bizonyos összegért Szentmiklósi Pongrácz László özvegyének, Horogszegi Jusztina asszonynak adományozza.*
Teleky cs. okm. I. 465.
Tört. tár 1907. 92.
U. o. 1907. 93.
Nagy I.: X. 399.
Teleky: Huny. kora X. 482.
U. o. II. 536.
Teleky cs. okm. II. 89.
U. o. II. 137.
Az elmondottakból látjuk, hogy a Suky-család mindkét ága koldusbotra jutott; László Lengyelországban volt; Mihály pedig a vérpadon végezte életét s úgy látszik három gyermeke ekkor még kiskoru, mert 1477-ig nem hallunk róluk semmit. Leánya Ilona, ekkor mint Sándorházy Ambrus gyulai porkoláb neje szerepel.* 1478 év vége a család életében forduló pontot képez. Ismeretes dolog, azon rokonsági kapocs, mely a Szilágyi és Hunyady családok között fennállott s ezen rokonságból magyarázható meg az, hogy Suky Mihály fiait Istvánt és Pált már 1479 febr. 16-án ismét birtokaikban találjuk;* ugyanis Pál 1478 végén nőül vette Szentmiklósi Pongrácz László özvegyét, Horogszegi Szilágyi Jusztinát, Szilágyi Osvát leányát.
Tört. tár 1907. 96.
U. o. 1907. 97.
141Szilágyi László* ~ Belléni Kata; Mihály † 1450 ~ Báthory Margit; László; Osvát; Erzsébet † 1484 ~ Hunyady János; Zsófia ~ Geréb János; Orsolya ~ Deésházy N.; Jusztina ~ 1. Pongrácz László 2. Suky Pál 3. Erdélyi János; Mátyás király; László; István ~ Bánffy Anna † Szomszédvár 1533
Nagy I.: X. k.
Talán a birtokok visszanyerésében Sándorházy Ambrusnak is volt része és ezen hálájuk kifejezése, vagy talán nővérük leánynegyedi illetősége azon ombozi 1/4 rész, melyet 1479 febr. 16-án Ilonának örökösen átengednek;* ugyancsak ezen napon engedi át Szilágyi Jusztina is a beczei (Kolosm.) és nagydevecseri (Dobokam.) Mátyás királytól nyert birtokait Ilonának,* mibe a király 1479 máj. 16. beleegyezését adja;* a beiktatás jun. 30-án meg is történt.* Suky Pál nem sokáig örülhetett az ügyek ily szerencsés megoldásának, mert már 1479 decz. 16. özvegye emlittetik.* Pál nővére bár teljes joggal bennt ült a nyert birtokokban, még igy sem látta magát eléggé biztositva, miért is a királyhoz fordul s ettől 1479 okt. 27-én kieszközöl egy iktatási parancsot, állitván, hogy ezen birtokok őt örökösödési jogon (hihetőleg Pál után ) illetik meg.* Szükség is volt erre, mert Jusztina asszony megbánhatta az ajándékozásokat, legalább arra enged következtetni azon tény, hogy az iktató parancs kiadása után, embereivel megtámadja Suky Ilona birtokait, Ombozt, Devecsert és Bárét, több jobbágyot fogságra hurczol, még többet megsarczol,* hordó bort pedig csapra üttet. 1479 decz. 16-án kezdetét veszi a hivatalos eljárás idézéssel, tanuknak kihallgatásával stb.;* végre 1482 jun. 26-án maga a király avatkozik a dologba s meghagyja László erdélyi püspöknek és Báthory István erdélyi vajdának, hogy Suky Ilonát «birtokaiba bárki ellen, különösen pedig Erdélyi János és neje Jusztina asszony ellen védelmezzék meg.* Ilona özvegyen maradván, 1486 máj. 20. előtt Ombozi Nagy Miklóshoz, mig Pál özvegye Jusztina Erdélyi Jánoshoz ment férjhez; Erdélyi, János pedig részes volt a hütlen Suky Mihály magyar-oláhsármosi, két kalyáni, vissai, asszonyfalvi, kötelmi, szováti, suki birtokaiba* és azokban 1488 okt. 13-án is benn ült; igy érthető azon törekvése, hogy a többi birtokrészeket is megszerezze, legalább arra mutat az, hogy Ilona 1486 máj. 20. tiltja Mátyás királyt bizonyos suki résznek eladományozásától, mig Erdélyi Jánost annak elfoglalásától,* majd hasonlóan tiltja a királyt 1488 okt. 13. és 1491. szept. 27. a fent elsorolt birtokok adományozásától is.* A sok panasznak lett is foganatja, mert II. Ulászló ez ügyben vizsgálatot rendel tartatni.* Végre is Suky János fia István megunva a sok pör-patvart, oly tartalmu egyességet köt Erdélyi Jánossal és nejével Jusztina asszonynyal, hogy ha bármelyikőjük magtalanul halna el, a birtokok a másik családra szálljanak át.* Ennek következtében Suky Ilona, Ombozi Miklósné és gyermekei János, Boldizsár, Anna, Katalin, továbbá Harangláby Zsigmond és gyermekei Elek, Antal, 1496 febr. 14. hasonló örökbevallást tesznek,* miről Harangláby febr. 18. egy külön beleegyező nyilatkozatot is állit ki,* a mit annál könnyebben tehetett, mert már febr. 15. ezen birtokok nagy részét Suky Ilonának 50 arany forintért zálogba adta.* Később azonban ezen egyesség érvénytelen lett, mivel 1516 nov. 14. Zápolyay János vajda utasitja a kolosmonostori conventet, hogy Harangláby György és Miklóst a Suky örökségbe iktassa be.*
Nagy I.: X. k.
Tört. tár. 1907. 97.
U. o. 1907. 97.
U. o. 1907. 98.
U. o. 1907. 98.
Tört. tár 1907. 98.
Tört. tár 1907. 98.
U. o. 1907. 99.
U. o. 1907. 99.
Teleky cs. okm. II. 210.
Tört. tár 1907. 101.
Tört. tár 1907. 101., 102. Teleky cs. okm. II. 183.
U. o. 1907. 102.
Teleky cs. okm. II. 173.
U. o. II. 210.
U. o. II. 214.
Tört. tár 1907. 104.
Teleky cs. okm. II. 518.
Suky Jánosnak egy fia, István ismeretes, ki kolosmegyei birtokait, ámbár magtalan halála esetére az Erdélyieknek örökbe vallotta, 1497 máj. 2. 2000 arany forintért zálogba adja majd 1499 aug. 12. a kötelmi halastó helyét adja;* Erdélyi Jánosnak 300 arany forintért.* 1503 aug. 5. megujitja Erdélyi Jánossal az 1491. örökösödési szerződést, az országbiró és erdélyi vajda előtt, minthogy azonban Erdélyi János szováti és köteleni részeit Suky Ilonának átadta, ezek helyett a magyar- és oláh-kalyáni birtokait köti le.* 1513. hivja fel Istvánt az erdélyi vajda, nővérének Orsolyának, özv. Erdélyi Tamásnénak kielégitésére* s végre 1514 márcz. 9. elégiti ki másik nővérét Potentianat, Hosszuaszóy Ferencznét a leánynegyeddel.*
U. o. II. 216.
U. o. II. 236.
U. o. II. 258.
U. o. II. 318.
U. o. II. 481.
142István 1314 Kolosm. sz. biró; Zalach; Domokos 1320; Leonard 1344. † 1366 előtt; László 1344; Sándor 1344; Bagow 1366; Albert; János 1340, 1364, 1365 Kolosm. sz. biró; Mihály 1344; Péter 1344; István 1344; Mihály 1320–1348 1324 Kolosm. főisp.; Miklós 1320, † 1343 előtt ~ özv. Erzsébet 1343; Barrabás 1335; «Darabos» Mihály 1335; Illés 1335; Dávid 1335; Darabos Simon 1427; Miklós 1391 Teleky cs. okm. I. 229.; György 1402; Dávid 1402; László 1402 1467 Lengyelországban; «Darabos» János 1378–1410 Tört. tár 1896. 734; János 1430–1438; Péter 1427–1438 Tört. tár 1897. 343; Mihály 1422 1438 hűtlen; Görgy 1422; Dávid 1422 1438 hűtlen; Benedek 1404–1455; Veronika ~ Harangláby Zsigmond; Mihály 1416–1455 kivég. 1467; Ábrahám 1446 körjegyző Tört. tár 1895, 243; Harangláby-család; Elek 1496; Antal 1496; Miklós 1496–1516; György 1496–1516; János dic. Sántha ~ Katalin 1482; Pál † 1479 decz. előtt ~ Szilágyi Jusztina; Ilona ~ 1. Sándorházy Ambrus † 1486 előtt ~ 2. Ombozi Nagy Miklós 1486; Orsolya ~ Erdélyi Tamás † 1513 előtt; Potentiana ~ Hosszuaszói Ferencz 1514; István 1491–1514; János 1491–1502; Anna 1488 ~ Ewsy József 1497; Boldizsár 1496; Katalin 1488
KIRÁLYDARÓCZI DARÓCZY ZOLTÁN.
