«Carobert.»
«Carobert.»
Az 1342-ben elhalt I. Károly nevű királyunkat nemcsak hazai, de ezek nyomán számos külföldi iró is kivétel nélkül Károly Róbertnek, de helylyel-közzel még Róbert Károlynak is nevezi. A következők alapján egyik sem helyes.
A bécsi Képes Krónika így adja elő a dolgot: «Martel Károly Rudolf császár leányával Klemencziával fiút nemzett, kit hazájában Carobertnek kezdtek nevezni, a mi annyi mint Károly Róbert. Magyarországban a Róbert név kihagyásával a magyarok Károlynak nevezték». Imhoff Jakab Vilmos a franczia genealógiát tárgyaló munkájában* is említi, hogy «Carolus Robertus vulgo Carobertus dictus» és igy röviden konstatáljuk, hogy még az úgynevezett millenniumi történelmünk* e királyt helylyel-közzel Caroberto» néven szerepelteti, «amint az olaszok nevezték». A dologban nem is volna valami különös. 172A franczia Capetingok családjából származó Károly († 1285), – I. Károly magyar király dédapja – sziczilia-nápolyi király fia s utódja szintén Károly († 1309), ennek elsőszülöttje megint Károly († 1295), ennek a fia pedig szintén Károly, a magyar király, így tehát nagyon is érthető, hogy a két utóbbi Károlynak, a még élő atyjaiktól való megkülönböztetésök czéljából melléknevet adtak; az 1295-ben elhalt Károlynak Martell volt a mellékneve*); fiát otthon Carobertnek hivták, a miben a későbbiek a Károly és Róbert nevek olaszos összevonását vélték látni.
1687. 18. old.
III. kötet 7-ik old.
Martell Károly († 741) volt a Karolingok egyik őse.
Azon oklevelekben, melyekben II. Károly szicziliai király a már magyar földön tartózkodott unokájáról, Martell Károly fiáról szól, ezt kivétel nélkül csak Károlynak nevezte s ez nagyon természetes, mert sem Olasz- sem Magyarországban nem kellett őt már más Károly nevű személyiségtől megkülönböztetni. Hogy maga I. Károly király magát Károly Róbertnek nevezte volna, annak a számtalan példányban ránk maradt oklevelekben még a legkisebb nyomát sem táláljuk, de a Carobertnek mégis megvan az okirati nyoma.
* * *
A flórenczi köztársaság 1386 febr. 15-én és márcz. 15-én levelet intéz Mária magyar királynő-hez,* melyben II. (kis) Károly halálát megbeszélés tárgyává teszi. E levélben a következő szakaszt találjuk: Felsorolják az előbbi királyok kiváló tulajdonságait és ez alkalomból kiemelik Martell Károly nagylelkűségét. Utána jön: «an optimae memoriae Karoli Umberti tolerantia? Hogy ki volt e Károly Umbert, azt a következő passus mondja. «Caro [lus] quidem est de carne vestra et os ex ossibus vestris. Quis enim ignorat ex Karolo secundo hinc Karolum Martellum Hungariae regem et inde Johannem ducem Dyrachii descendisse? Qui non novit, ex illo Karolum Um-bertum avum vestrum et ex hoc Ludovicum ejusdem tertii Karoli genitorem serie legitima propagatos? Vagyis: Kis Károly t. i. az ön véréből való vér, az ön csontjaiból való csont. Ki ne tudná, hogy II. Károlytól (szicziliai királytól) Martell Károly magyar király és János durazzoi herczeg származtak. Ki nem tudja, hogy amaztól (t. i. Martell Károlytól) az ön nagyatyja Károly Umbert és emeztől Lajos, III. Károly atyja származott?»
Anjoukori diplomat, emlékek III. 598–602.
Megállapítjuk, hogy az izenkénti levezetés kifogástalan, de megállapítjuk azt is, hogy – ha az okirat ezen passzussa tényleg igy hangzott – I. Károly királyunkat Olaszországban nem Károly Róbertnek, hanem Károly Humbert-nek nevezték. A Caroberto-ban az irók a két utolsó szótagot Robert-nek vették, mig az első szótag, Car, véleményük szerint a Carlo első tagja volt. A fentiek szerint azonban úgy áll a dolog, hogy a Caro még a Károlyhoz tartozik, az Umbertből pedig csak a «bert» maradt. Carobert tehát a Carlo Umberto olaszos összevonása.
Dr. Wertner Mór.
