Zá-Völgye.
Zá-Völgye.
Hogy a szomoru emlékü Záh-nemzetség nevét annak idején nem Zácsnak ejtették ki, azt az ujabbkori történetirók – köztük dr. Karácsonyi 138János is – teljesen tisztába hozták, a nemzetség számos tagjáról fennmaradt oklevelek nyomán. Emlitik a régi irások a Nógrádmarczal és Szűgy közti Záhtelke nevü területet s a nagyon régen elpusztult Záhfalvát is, mely a ma is élő hagyomány szerint Karancskeszi határában, a mostani falu alsó végén feküdt, Nógrád vármegyében, a nagy nemzetség ősi fészkében, hol talán a merénylő büszke Feliciánnak is bölcseje ringott.
Nem tudni, hogy az egykori Záhfalva azonos terület-e azon Záhvölgye nevü kiirtott erdőrészszel vagy csapással, melyet még 1769-ben is emlitenek a nógrádmegyei irások; de ha külön hely – a mi valószinü – még érdekesebb bizonyitéka annak, hogy az 1330-iki Záh-öldöklés után a Karancs vidékéről kipusztult hires és gazdag nemzetségnek még hosszu évszázadok mulva is fenmaradt az emléke az ősi falujok egyes határrészeinek neveiben. (Karancskeszi is az 1227 táján élt, Záh Keszé-től vette a nevét.)
Ez az 1769-ből való irás, mely a nemzetség nevének Záh- vagy Zá-kiejtését véglegesen tisztázza, Nógrád megye levéltárában található az «Inquisitiones 1769. Fasciculus 12. No. 35.» jelzett alatt s még eddig nem volt ismeretes. 1769-ben Buday Ferencz karancskeszi-i plebános kérésére s Tótprónai és Blatniczai Prónay László királyi tanácsos, nógrádmegyei első alispán rendeletére határvizsgálat indittatott Karancskesziben s az akkor kihallgatott odavaló tanuk a Bocsári Mocsáry György szolgabiró és Tornyos Gábor esküdt által Lapujtőn julius 30-án felvett tanuvallási jegyzőkönyvben négy izben emlitik a «plaga Zá völgye» nevü vágásterületet. A többi közt Zsiday János, a Karancsberényi gróf Berényi Zsigmond jobbágya ily értelmüleg vall: «Quod plagam Zá Völgye nuncupatam ac in terreno possessionis Karancs Keszi situatam etc. sibi pro exstirpatura ante 17 circiter annos destinatam etc. ea cum conditione transtulerit etc. successu temporis ecclesić Karancs Kesziensi protestet etc.»
Simon János.
