57JÁRDÁNI TEMÉRDEK ANDRÁS IVADÉKAI.
(A Nagyrákói Rakovszky, Nagyrákói Feja, Kisjeszeni Jeszenszky, Kisjeszeni Pavlovics és Kisjeszeni Zámbor családok.)
Dr. Döry Ferencz a Turul 1909. évfolyamában kivonatban ismertette a turóczi konventnek 1374 okt. 13-án kelt osztálylevelét, s annak alapján kimutatta, hogy Kisjeszent régebben Járdán-nak nevezték, s hogy a Kisjeszeniek őse a Turóczi Registrum-ban emlitett Járdáni András volt, kit Achilles nevü fiával együtt, mint turóczi jobbágy fiakat IV. Béla Járdán nevü birtokukban megerősitett. A kisjeszeni Jeszenszky család leszármazására vonatkozólag ott közölteket kivánjuk az alábbiakban kiegésziteni.
Mindenekelőtt felhivjuk a figyelmet IV. Béla király 1263. évi oklevelére, melyben Pósa fiát Kócsot, Máth fiát Kossuthot és Voján fiát Vojszlót – turóczi nemeseket – Zábor nevű birtokukban megerősiti s annak határait is körülirja. Zábor határa a leirás szerint nyugaton 58Miklós birtoka mellett, egy malomnál kezdődik; innét kelet felé Szklabinya határa mentén a havasokig vezet; majd nyugatnak fordul és Temérdek András birtoka mellett (iuxta metas Temerdek Andree) haladva eléri Abusk földét, végre ismét Miklós birtokához ér, a honnan kiindult. IV. László király 1287 jan. 28-án kelt oklevele pedig, melyben Mátyás (Madya) fiait Jeszen nevü birtokukban (a mai Nagyjeszen) megerősiti, többek közt azt mondja, hogy Jeszent a Kálnok (Kalnich) patak választja el András földjétől.
Ezen oklevelek szerint tehát András, más néven Temérdek András lévén egyfelől Zábor déli, másfelől Nagyjeszen északi szomszédja, egy pillantás a térképre kétségtelenné teszi, hogy a Zábor és Nagyjeszen közt fekvő terület nem egyéb, mint Járdán (más néven Kisjeszen), birtokosa pedig senki más, mint az 1255-iki oklevélből más ismert Járdáni András, ki bizonyára hatalmas testalkata miatt kapta a Temérdek melléknevet.
Temérdek András nem volt ugyan ismeretlen családtörténet-iróink előtt, csakhogy összezavarták a Kisjeszenieket (a későbbi kisjeszeni Jeszenszkyeket) a Nagyjeszeniekkel (a későbbi nagyjeszeni Jeszenszkyekkel); a két családot egynek tekintették s a Nagyjeszeniek ősét is Temérdek Andrásban keresték. Megtévesztette őket az a körülmény, hogy a Turóczi Registrum csak egy Jeszent ismer, t. i. a későbbi Nagyjeszent.
A két Jeszenszky család közös eredetére vonatkozólag azonban semmi adat sincs, s magában a két családban is fenmaradt annak a tudata, hogy különböző eredetüek; sőt a XVIII. század elején Turócz vármegye székén hosszantartó per folyt köztük az iránt, hogy melyiket illeti meg közülök a Jeszenszky név kizárólagos használata. A vármegye a kényes kérdés eldöntése elől ugy tért ki, hogy «imminente iam vespere et adhuc compluribus negotiis pertractandis» megokolással későbbre halasztotta, majd midőn 17 évi várakozás után az egyik fél megsürgette a döntést, kijelentette, hogy a felvetett kérdés eldöntése nem tartozik az ő hatáskörébe.
59Járdáni Temérdek András fiának, Achillesnek közvetetlen leszármazóit nem ismerjük. Hogy a turóczi konvent fent idézett 1374. évi osztálylevelében megnevezett Kisjeszeni Mihály, Miklós, Endre, Péter és András, kiknek fiai elhunyt rokonuk, Karácson fia Márton birtokán megosztoztak, Járdáni Achillesnek hanyadizi leszármazói voltak, az az osztálylevélből nem tünik ki. Az időbeli különbségből s az osztály módjából következtetve, Mihály és Miklós Járdáni Achillesnek fiai vagy unokái, Endre, Péter és András pedig már unokái vagy dédunokái lehettek.
A közbeeső időből – az 1360–1363. évekből – még egy családtagot ismerünk, t. i. Kisjeszeni Péter fiát Istvánt, a kit azonban bővebb adatok hiján nem tudunk a leszármazási táblázatba beilleszteni.
Az emlitett osztályos atyafiak – mint tudjuk – András fia Miklós és Mihály fia András kivételével az 1391. évi turóczi oklevélvizsgálatnál is megjelentek. Az osztálynál, valamint az oklevélvizsgálatnál szereplő Kisjeszeni Bertalannak, Miklós fiának, György nevü fia Kisjeszeni Istvánnal együtt mint birtokos szomszéd jelent meg, midőn a turóczi konvent Tarnóczy Tamás és György gyermekeit Nagyjeszen birtok 1/4-ébe 1445 karácsony után beiktatta. Kisjeszeni György volt az, a ki a családi okleveleket biztosabb megőrzés végett Szklabinya várában helyezte el, ahol azonban azok Zsigmond király halála körül elégtek. Miután ez a körülmény vizsgálat utján igazoltatott, Kisjeszeni György fiai: Mátyás, János és György 1489 jun. 15-én Kisjeszenre uj adományt kaptak a királytól. E három testvérrel a Kisjeszeni család három főágra oszlott, melyek mindegyike idővel ismét több családra szakadt.
Kisjeszeni Mátyás a fiágon magvaszakadt Rákói Györgynek Anna nevü leányát birta feleségül. Rákói György halála után Rákót Chornai András kapta ugyan adományba, Kisjeszeni Mátyás azonban az ugyancsak a Rákói családból nősült Beniczkyekkel és Kossuthokkal együtt tőle örök áron megvette s rá 1483-ban Mátyás királytól, majd 1499-ben II. Ulászlótól uj adománylevelet szerzett. Ezzel megalapitotta a Kisjeszeniek nagyrákói ágát, mely azonban eredeti családnevét lassankint elhagyta s egyik alága nagyrákói Rakovszky, másika pedig nagyrákói Feja néven virágzott tovább.
Kisjeszeni Mátyásnak nevezetesen négy fiát ismerjük, u. m. Mihályt, Györgyöt, Jánost és Simont, kiknek II. Ulászló király által 1512 jun. 14-én egy nagyrákói nemesi curiába vétel czimén elrendelt beiktatását a Beniczkyek ellenmondással meggátolták. Mihály magtalanul halt el, György ága is kihalt János nevü fiában. Simonnak, ki Blatnicza várában udvarbiró volt, két fia maradt: György és István; az előbbinek ismét János és András, az utóbbinak pedig .Albert, Márton, Mátyás és Miklós nevü fiai voltak. Kisjeszeni Simonnak itt megnevezett unokái voltak azok, kik rákói Rakovszky (Rakovszky a Rakov) néven I. Ferdinánd királytól 1561 aug. 16-án régi nemességükhöz uj czimeres-levelet kaptak. Nagyatyjukat, Simont az armalis még mint néhai nemes Jeszeni Mátyás fiát (filius quondam nobilis Mathić de Jeszen) emliti, atyjukat azonban már Rakovszkynak nevezi. Kezdetben 60a Jeszenszky és Rakovszky nevekét még vagylagosan használta a család, később azonban a Jeszenszky név kiesett a használatból s vele a ma is virágzó nagyrákói Rakovszky családnak a kisjeszeni Jeszenszky-törzsből való származásba is feledésbe merült.
Kisjeszeni Mátyás negyedik János nevü fiától származik – mint a Beniczky-levéltár egy régi leszármazási táblázatából látjuk – a nagyrákói Feja család. János közvetetlen utódait nem ismerjük. Az a Feja János, kinek fiai: Feja másként Mathiasovich Jeromos, Lőrincz és Miklós 1581-ben a Beniczkyekkel és Rakovszkyakkal egyezséget kötnek, illetőlég unokái: Rakovszky másként Feja János, László és ismét János 1636-ban szintén a Beniczkyekkel, Rakovszkyakkal, Boóczokkal és Ravaszokkal Szmrecsányi Péter liptói alispán előtt egyezkednek, az időbeli különbséget tekintve nehezen volna egy személynek tekinthető azzal a Kisjeszeni Jánossal, kit – mint fent emlitettük – már 1512-ben egy nagyrákói curia birtokába akartak beiktatni. Hogy azonban a nagyrákói Feja család a nagyrákói Rakovszkyakkal közös törzsből, Kisjeszeni Mátyástól származott, bizonyitja a Mathiasovich melléknéven kivül a nyitrai káptalannak egyik 1564. évi oklevele is, melyből kitünik, hogy nagyrákói Feja Máté, Jeromos, Lőrincz és Miklós Kisjeszeni (másként Rakovszky) Alberttel és Mártonnal és Beniczky Miklóssal közösen birtak bizonyos nagyrákói legelőket. A Feja család czímere: a pajzsban rák s a sisakon kardot tartó vitéz szintén a Rakovszkyakkal közös eredetre utal. Mindkét család voltaképen a régi Rákói család beszélő czímerét használja.
Kisjeszéni Mátyás fivéreiben Jánosban és Györgyben kell keresnünk a kisjeszeni Jeszenszky család Sinkovics, Matyasovics (az oklevelekben gyakran latinosan: Matthiae), Piatrovics (vagy Petrovics) nevet viselő ágainak, valamint a Pavlovics (Paulovics) és Jámbor családnak őseit. Az egyes ágak mikénti leszármazását tüzetesen megvilágitó adatok eddig nem kerültek elő; az ismert adatokból azonban azt kell következtetnünk, hogy a 61Simkovics, Matyasovics és Piatrovics-ág – azaz Kisjeszeni Simon, Mátyás és Péter utódai – az egyik fivértől, és pedig egy XVIII. századi, hitelesités nélküli genealogiai tábla szerint Jánostól, a Pavlovics és Jámbor család pedig a másik fivértől származik. Nevezetesen: mig 1489-ben a három fivér – Kisjeszeni Mátyás, János és György – még közösen kap uj adományt az akkor még osztatlan kisjeszeni ősi birtokra, 1521-ben Kisjeszeni Pavlovics Miklós és fivére (vagy talán unokafivére frater) Jámbor Ádám már annak felerészére szereznek uj adományt. A birtok megosztásának tehát 1489 és 1521 között kellett végbemennie. Ez időtől kezdve napjainkig a Pavlovics és Jámbor családok birják Kisjeszen egyik felét, a Simkovics, Mátyasovics és Piatrovics ágak pedig a másikát. 1572-ben a Pavlovics és Jámbor család mint felperesek állanak szemben egy birtokperben Kisjeszeni Simon, Mátyás és Péter leszármazóival, mint alperesekkel és tanuk kihallgatását kérik arra nézve, hogy a kisjeszeni birtok fele nekik, fele pedig az alpereseknek jutott. Hogy a Rákóra átszármazott Kisjeszeni Mátyás utódai az osztályban nem részesültek, azt azzal a feltevéssel magyarázhatjuk, hogy Kisjeszeni Mátyás Rákó birtok megszerezhetése végett kisjeszeni birtokrészét fivéreinek eladta.
Az itt felsorolt ágak a XVI. században vegyesen használták a Jeszenszky nevet és pedig leginkább a Pavlovics-ágnál volt ez elterjedve. Annál meglepőbb, hogy később épen ez az ág – azaz voltaképen már külön család – hagyta el teljesen e nevet. Egyébiránt a XVII. század folyamán a különböző ági elnevezések a Kisjeszenieknél jóformán teljesen kiszoritották a Jeszenszky családnevet, s csak a XVIII. század elején vették azt fel ujra Simon, Mátyás és Péter leszármazói, s az idő óta egyedül ők nevezik magukat Jeszenszkyeknek, mig a Pavlovics és Jámbor család továbbra is megmaradt ezen ági elnevezés mellett. Kivételt csupán a Pavlovicsok baranyamegyei ága képez, mely szintén a Jeszenszky nevet használja.
A Kisjeszenieknek itt felsorolt öt ága idővel még sokfelé elágazott s egyes tagjai az országnak majd minden részébe elszármaztak. Turóczmegye az 1696-tól 1814-ig terjedő időközben egyedül az onnét más vármegyékbe átköltöző Simon ágbeli kisjeszeni Jeszenszkyek részére nem kevesebb, mint 13 nemességi bizonyitványt állitott ki. Ilyen kiterjedt elágazás mellett ma jóformán lehetetlen a nevezett családok valamenynyiének teljes és összefüggő nemzedékrendjét összeállitani. Az alábbiakban csupán a Simon-ág folkusfalvi vonalának leszármazásával kivánunk foglalkozni és egyuttal még nehány a Simkovicsok elágazására vonatkozó adatot közölni.
A kisjeszeni Simkovicsok Kisjeszeni Simontól származnak, ki – egy fentebb már idézett XVII. századi genealogiai táblázat szerint – Kisjeszeni Jánosnak (Mátyás és György testvérének) István nevü fiától született unokája volt. Nevével először 1493-ban találkozunk, midőn koromházi Korom Bálint Turócz vármegye előtt panaszt tesz, hogy nemes Szentmártoni Péter és Kisjeszeni István fia Simon szklabinyai gyalogosokkal hatalmaskodtak az ő Béla és Jahodnik nevü birtokain s az elhajtott marhákat Szklabinyába vitték. Ugyanő szerepel mint birtokos szomszéd 1522-ben Pavlovics Miklós és Jámbor Ádám beiktatásánál Kisjeszen felerészébe. Közvetetlen utódainak nevét a Kisjeszeniek és Nagyjeszeniek között a XVI. században folyó határsértési s egyéb hatalmaskodási perek irataiból ismerjük meg. Ezekből értesülünk többek között arról, hogy a Kisjeszeniek, köztük a Simon-ágbeli Miklós, Péter és István 1560-ban rátámadtak a Kisjeszen mellett elvezető uton Nagyjeszenbe igyekvő nagyjeszeni Jeszenszky Dánielre és utitársára draskóczi Ivánka Mátyásra, 62s őket kocsijukról lehuzva kegyetlenül elverték. Az itt emlitett Miklós, Péter és István testvéreknek (fratres uterini) még László nevü testvérét, s ezen Istvánnak Máté és Márton nevü fiait találjuk e peres iratokban megnevezve. Istvánnak ezeken kivül volt még István nevü fia is, ki testvérével Mátéval a kisjeszeni birtok iránt osztályos egyezséget kötött. Ezen egyezség adatai szerint az egyezkedők Kisjeszeni Simonnak unokái voltak. Ezen utóbbi Istvánnak szépunokája, hasonlókép Istvánnak fia János a XVIII. század végén elköltözött Turóczmegyéből. Máté 1617-ben Turóczvármegye előtt panaszt tett elhunyt fivérének Mártonnak Pál nevü fia ellen.
Máté fia, ugyancsak Máté alapitotta a Simkovics-ág folkusfalvi vonalát azzal, hogy feleségül vévén folkusfalvi Lacsny Annát, a közeli Folkusfalvára költözött. 1674-ben már mint «néhai» van emlitve. Fia Mátyás folkusfalvi birtokának kibővitése végett elzálogositotta kisjeszeni atyai örökrészét. 1676-ban már szintén nincs életben. Nejétől, Friedrich Dorottyától három fia született: András, János és Mátyás. Ezek közül András és Mátyás ága gyermekeikben kihalt; Jánosnak folkusfalvi Lacsny Dorottyától két fia maradt, u. m. János és Mátyás. János a XVIII. század elején a nyitramegyei Csejtére költözött, a hol utódai azóta is birtokosok (ld. a mellékelt leszármazási táblát). Mátyás pedig, kinek neje Simonyi Zsuzsánna volt, Nógrádmegyében telepedett le. Családja unokáiban, u. m. Pál fiában Györgyben és László fiában Lászlóban a XVIII. század végén fiágon kihalt.
Kisjeszeni István fiának Simonnak többi gyermekei közül László 1579-ben már nem élt. Ennek fia Tamás 1598-ban kisjeszeni örökrészét zálogba adta unokaöcscsének Menyhértnek, Mihály nevü testvére fiának. László testvérének Péternek (neje Katalin) négy fia volt, Boldizsár, Mátyás, János és Mihály. Kisjeszeni Simon negyedik fiának Miklósnak fiai, János, Menyhért, Mihály és Gáspár 1574-ben meghatalmazták Miklós fivérüket, hogy őket egy peres ügyükben képviselje. Az utóbbi Miklósnak dédunokáját, kisjeszeni Jeszenszky másként Simkovics Jánost, Nógrád megye 1753-ban a birtokos nemesek sorába iktatta. A Turóczmegye által János részére kiállitott nemességi bizonyitványban (1739 febr. 20.) ennek atyját Andrást, nagyatyját Miklóst és annak atyját, szintén Miklóst, továbbá mint tanusitó osztályos rokonokat János nagybátyjának Simkovics Máténak fiát Tamást és Simkovics Dániel fiát Jánost, Dániel unokáját találjuk megnevezve.
Járdáni Temérdek András 1255, 1263, 1287; Achilles 1255 kinek fia vagy unokája: Kisjeszeni (Járdáni) Miklós; Lőrincz 1374, 1391; Bertalan 1374, 1391; István 1374, 1391; Kisjeszeni György 1445; Mátyás 1479, 1504 ~ Rákói Anna; János 1489, 1495; György 1489 kitől a Pavlovics és a Jámbor család; Mihály †; György; János †; János kitől a nagyrákói Feja család; Simon; Péter; István; Simon 1493, 1522 kitől a Simkovics-ág; György; György; István; János; András; Albert; Márton; Mátyás; Miklós; László 1559, 1564; Péter 1559, 1572; István 12559, 1581 l. a II. táblán; Miklós 1558, 1579; Rakovszky néven 1561-ben czimeres levelet kapnak; János 1574; Menyhért 1574; Miklós 1574; Gáspár 1574; Mihály 1574; Tamás 1598; Mihály; Menyhért 1598; Boldizsár 1759; Mátyás 1581; János 1581; Mihály 1581; Miklós; András; Máté; János 1739, 1753; Tamás 1739; Mihály sz. 1742; Mihály sz. 1772; Dániel sz. 1784; Sámuel sz. 1789; János sz. 1795; Mihály 1826; Sámuel 1826; József 1826; Sámuel 1826; Dániel 1826;
Kisjeszeni István, ki az I. táblán; Márton; Máté 1580, 1617; István; Ferencz; Pál 1617; Máté Folkusfalván; István; Mátyás; István; György; István; László; Mátyás 1674, 1695; János 1674, 1695; András 1674, 1695; János 1791; Dániel; János 1724, 1747, 1782, Csejtén; Mátyás 1724, 1732; István 1735–1806; Pál 1767; László; György; László; Sándor 1775–1832; István 1781–1868; Pál 1786–1852; Károly 1813–1827; Lajos 1814–1885; József 1816–1890; Zsigmond 1819–1907; Sándor 1825–1907; Sándor sz. 1851; Géza sz. 1857; Lajos sz. 1867; Gerő sz. 1890; István sz. 1854; István sz. 1891; Béla sz. 1857; József 1863–1902; Gyula sz. 1859; Pál 1862–1904; Béla sz. 1886; Zsigmond sz. 1890; Tibor sz. 1894; Péter sz. 1901; Aurél sz. 1894
András fiának Jánosnak unokái, Mihály fiai Mihály, Dániel, Sámuel és János, valamint ezen utóbbi Mihálynak gyermekei Mihály, Sámuel és 64József és a negyedik testvérnek Jánosnak fiai Sámuel és Dániel 1826 nov. 21-én Nógrád megyétől nemességi bizonyitványt kapnak.
A kisjeszeni Jeszenszky család szétterjedt ágai a közös kisjeszeni előnéven kivül birtokaik utáni időnkint másféle előneveket is használtak. Igy egyik – valószinüleg a Matyasovics-ág – a deákfalvi; a Simkovics-ág egyik vonala a nagyrákói; a másik pedig a folkusfalvi előnevet vette fel, mig a Pavlovics család egyik ága az ábrámfalvai előnévvel élt.
Czímerhasználat tekintetében többé-kevésbbé eltértek egymástól az egyes ágak; abban azonban a legtöbb Kisjeszeni-czímer mégis megegyezik, hogy dámszarvas vagy dámünő bennük a főczímeralak. Ezt kell tehát a Kis-jeszeniek középkori közös czímerének tekintenünk, mig az egyes czímerekben ezenkivül még előforduló lombos fa, baltát emelő férfi, csillag, hold stb. csupán későbbi toldásoknak tekinthetők. A család szétágazása előtti időből származó Kisjeszeni czímeres emléket eddig nem sikerült találni; az összes eddig ismert Kisjeszeni-czímerek közül azonban heraldikailag leghelyesebb s az eredeti czímert valószinüleg legjobban megközeliti az a szines czímerkép, mely a felhagyott nagyjeszeni r. kath. templomban egy régi szentkép fakeretén a Nagyjeszeni-czímer mellett látható. Ez a czimer, melynek rajzát mellékelve bemutatjuk, kék mezőben lebegő, leveles koronából növekvő, jobbra fordult, nyakán hátulról nyillal átlőtt dámünőt ábrázol. Sisakdisz ugyanaz. Takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.
KISJESZENI JESZENSZKY LAJOS.