Töredékek a sárvár-felsővidéki gróf Széchényi-nemzetség történelméből. Írta: Gróf Széchényi Viktor. Székesfehérvárott, 1933. 8°...
Töredékek a sárvár-felsővidéki gróf Széchényi-nemzetség történelméből. Írta: Gróf Széchényi Viktor. Székesfehérvárott, 1933. 8°, 253 l.
Szerző már könyve címében kifejezésre juttatja, hogy nem folyamatos családtörténeti munka megírását tűzte ki célul. A családtörténetnek sokszor már irodalmilag feldolgozott anyagából összeállítja, illetve megírja mindazokat a részeket (szerző túlságos szerénységgel töredékeknek nevezi ezeket), melyek a nemzetség mostani és eljövendő tagjai számára jelentőséggel bírnak s azokat érdekelhetik. Maga az előszó szerző célkitűzését a következőkben foglalja össze: «Ezzel a kis munkámmal egy olyan könnyen kezelhető kézikönyvet akartam a nemzetség tagjainak kezébe adni, amely áttekinthetőségénél fogva alkalmas arra, hogy családunkra vonatkozólag bármilyen vonatkozásban gyorsan felvilágosítást adjon.» Idevonatkozó részei a könyvnek: a hitbizományok alapítólevelének fordításban közölt szövege, a Széchényiek által ma is használt összes falusi lakóhelyek leírása és azok, valamint a nagycenki sírbolt története, a nemesi és grófi oklevelek magyar szövege, stb. A Genealogiai Társaság folyóiratában kiemelve megdícsérhetjük e nemes tradicionálitású törekvést, mely azt tűzte ki célul, hogy legnagyobb történelmi nevet viselő családunk tagjaiban a család történelmi multja iránti érdeklődés és ragaszkodás ne vesszen ki, hanem inkább erősödjék, nemesedjék.
Ám csak a szerző szerénysége mondhatja, hogy a munka kimerül ilyen, csupán a családtagok érdeklődését kielégítő «töredékek» közlésében. Épp az a törekvése, hogy a Széchényi-nemzetség történetét vázolja, olyan részek megírását, olyan adatok közlését 82eredményezi, melyek a történész szempontjából is becsessé teszik a munkát. A nemzetségi gyűlések – bár kivonatosan közölt – naplóiból elébünk tárul, hogyan alakult ki a közelmultban, az utolsó 30 évben tudatosan fenntartott nemzetségi szervezet, mely a mellett, hogy a családi tradíciókat a legmesszebbmenően – tudományos munkák megjelenésének előmozdításával is – ápolta, a nemzetség tagjainak anyagi eszközeit egységesítve használta fel nemzeti célok érdekében is. (Például Széchényifalva felépítése.) Megismerhetjük Széchényi Viktor könyvéből a Révay-alap történetét egészen napjainkig, hasonlóan a kb. 30 év előtt alapított nemzetségi alap sorsát. Ez a családi alap, mely a háború végén értékben a 123,000 aranykoronát meghaladta, szinte teljesen megsemmisült az infláció és defláció viharaiban. Mindezek a jelenségek tipikusak a kötött vagyonok legújabbkori fejlődésére nézve. Hasonlóképpen igen tanulságos az a rész is, mely a család tagjainak birtoklástörténetét vázlatosan egész napjainkig előadja, s mely a család tagjainak elszaporodása által létrejött birtokfelaprózás mellett a trianoni békeparancs hatását is szemlélteti egy történelmi család birtokállományának szétesésében.
Külön fejezet foglalkozik a családi levéltár kérdésével. Nagyon dícséretreméltó a családi gyűlés több határozata, illetve szerző intelme a család tagjaihoz, hogy a még birtokukban lévő történeti érdekű anyagot s általában levéltári anyagokat rendszeresen helyezzék el a Nemzeti Múzeumban örökletétül a családi levéltárban. Levéltártörténeti szempontból is érdekességgel bír az első ízben itt publikált, 1895. dec. 10-én kelt levél a családi levéltár letéteményezéséről.
Mindezekből láthatjuk, hogy Sz. V. művében, mely nem került könyvárusi forgalomba s csak a családtagok számára készült, nemcsak a történeti múlt iránti érdeklődés felkeltésének szándéka, hanem a történetileg sokszor igen értékes anyag előadása is méltán figyelmet érdemel.
Iványi-Grünwald Béla.
