JAKUBOVICH EMIL 1883–1936
JAKUBOVICH EMIL
1883–1936
1883–1936
Az elmúlt év utolsó napjai súlyos veszteséget hoztak a magyar tudományos világra, megfosztva ezt egyik nagy értékétől, Jakubovich Emiltől.
A vesztesek között ott állunk mi is: a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság. Társaságunknak közel három, igazgatóválasztmányunknak két évtizeden át volt tagja s annak nemcsak működésében vett részt mindig nagy szeretettel és buzgalommal, hanem mint a társaság tudományos munkálkodása körébe vont tudományágaknak: a diplomatikának, heraldikának, sphragistikának és genealogiának hivatott, mélytudású ismerője és művelője, azt nagybecsű, széles körök érdeklődését felkeltő tudományos dolgozatokkal és felfedezésekkel gazdagította. E tudományszakok igaz szeretetét és társaságunk iránt tanúsított meleg érdeklődését élete végéig megtartotta. Még a közelmultban is megjelent a Turulban egy rendkívül értékes s egyben folyóiratunkban utolsó nagyobb tanulmánya legújabb felfedezéséről, I. Endre király törvénybeidéző ércbillogáról, melyet német fordításban az Ungarische Jahrbücher is átvett.
Tudományos érdemeinek, eredményeinek, szeretetreméltó egyéniségének méltatására e szűk tér nem elegendő. Barátai, ismerősei és mindazok, akiknek valaha, akár csak rövid ideig is, alkalmuk volt vele érintkezésben állní, jól tudják, mily hamar megnyerte a hozzá hasonlóan érzők szeretetét. És soha nem fogják elfelejteni azt az önzetlenséget és szolgálatkészséget, amelyet az ő meleg szíve mindenkivel szemben kimutatott, aki csak hozzáfordult. Ismereteinek tárházát, tudományos kutatásainak eredményeit közkincsnek tekintette és szívesen feltárta mások előtt; szinte öröme telt abban, ha megoszthatta azokat másokkal.
Szívünkhöz nőtt elválaszthatatlanul s ezért tovább él ott halála után is, mint soha ki nem alvó emlékezet. Az igazi emléket azonban ő maga állította magának műveiben, tudományos munkásságának, felfedezéseinek kihatásaiban.
Áldás emlékére!
Cz. A.
