Szentpétery Imre: A középkori oklevélátiratok hibáinak elemzése. Budapest, 1942. 401–423. ll. (Különnyomat a Melich-emlékkönyvből…
Szentpétery Imre: A középkori oklevélátiratok hibáinak elemzése. Budapest, 1942. 401–423. ll. (Különnyomat a Melich-emlékkönyvből.)
A magyarországi középkori oklevelek sok ezrének áttanulmányozása után Szentpétery Imre most azzal a finom analízist igénylő kérdéssel foglalkozik, honnan származnak – a középkori oklevelek átirataiban fellelhető hibák. A bonyolult kérdés vizsgálatához a diplomatikai módszereken kívül figyelembe kell venni a nyelvtörténeti és különösen a lélektani kutatások eredményeit is. Oklevélpároknak, valamint eredetiben és átiratban fennmaradt középkori okleveleinknek vizsgálata után Szentpétery arra az eredményre jut, hogy hibák már az eredetiben is fordulnak elő, az átiratokban található hibák egy része tehát onnan is származhatik. Viszont az átiratok javítják is az eredeti esetleges hibáit. A nem szándékosan elkövetett hibáknak rendszerint lélektani okuk van. De hibaokozó lehet olykor a tudatlanság is. A hibák gyakori létrejöttét nagymértékben elősegitette a sablonosság, ami főleg azáltal fejlődött ki, hogy az ellenőrzés az oklevelek jogilag jelentős részére terjedt ki különösen. A latin és esetleg magyar szavak helyesírási hibáinak ellenőrzése, javítása másodlagos jelentőségű volt. Az átíró okleveleken található ellenőrző jelzés (lecta et correcta, lecta et collationata, collationata cum tenore) szintén csak a jogilag fontos részek helyes átírását bizonyítják. Fontos megállapítása Szentpéterynek az is, hogy az átirat pontosságát és megbizhatóságát nem az dönti el, hogy mennyi idő mulva készült az eredeti kiadása után, hanem hogy az átiratot kiállító oklevéladó testület általában milyen pontossággal dolgozott. Külföldi kutatások például megállapították, hogy a pápai kancellária sokkal pontosabban és megbízhatóbban dolgozott, mint a császári. Nálunk – Szentpétery kutatásai szerint – az átírások pontossága tekintetében a királyi-kancellária és a hiteles helyek vezettek. De még ugyanazon testületen belül is megállapíthatók időszakok a pontosság és megbízhatóság szempontjából. Az oklevélátírások hibavizsgálatai az általános történettudomány szempontjából azért jelentősek, mert a csak átiratban fennmaradt oklevelek hitelességét egyes adataikban is, a hibavizsgálatok eredményei alapján értékelhetjük.
Szentpétery Imre finom megfigyeléseken, apró részletkutatásokon éles kritikával felépített és eredményekben gazdag tanulmánya új és értékes fejezet a magyar oklevéltan történetéhez.
Tóth László.
