Igriczi
Igriczi, magyar falu, Borsod vmegyében, Miskolcztól 1 12/16 állomásra; határát a Miskolcztól Csáthnak vezető országút metszi keresztül; vidéke homok halmokkal terítve rónaság; szomszédja északról Papi, napkeletről P. Bikki puszta és T. Tarjány, nyugotról Csáth mezőváros, észak-napnyugotról az emődi határ. Lakosai nagyobb részint nemesek, kik egyszersmind közbirtokosok is. Területi tére, minthogy még mérnökileg felmérve nincs, hozzávetőleg 3000 holdat meg nem halad; ebből belső telek 200, szántóföld 2000, kaszálló 300, legelő 500, erdő 150, szőlő 50 hold; a határ szabálytalan szántóföldjei a javitást, szorgalmat nagyon megkivánják, a mennyiben csaknem általában homokos, kavicsos s rétegesek; szorgalmatos földmivelés által azonban buzát, rozsot, árpát, zabot, tengerit, krumplit, főzeléket bőven terem. A nőnem kivált nyáron által leginkább paprika-termesztéssel foglalkozik, mellyből több megyékbe elhordva kereskedést űz. Szarvasmarhát szekereikbe nevelnek; lovakat, fejősteheneket, sertéseket tartanak; juhot azonban, a mennyiben száraz legelőjök engedi, bővebb mennyiségben tenyésztenek; ludat, pujkát s más apró marhát a nők sokat nevelnek. Az egész határt uri joggal apróbb nagyobb részekben földesurak, nemes birtokosok használják. Lakosok száma 1300, kik mind magyar nyelven beszélnek. Vallást illetőleg reformatus 1230, kiknek anyaegyházuk van; zsidó 70. Kitünő épületjei nincsenek, egyedül a ref. egyház czélszerű idomzatu tornyával emelkedik ki az egyszerű lakosok csoportozataiból; iskolája népes tanuló gyermekekkel megtelve jó karban van. Lakosai mindnyájan irni, olvasni és számolni tudnak. Jelenlegi birtokosai: Szentimrey, Visoly, Pásztor, Nagy, Seres, Kis, Gombos, Kazay, Kovács, Csiszár, Szilvásy, Gere és Szabó családok.
