Ady Endre: Elfáraszt a várás
Elfáraszt a várás
Siratom, hogy sokat szóltam,
Biztattam és eligértem,
Mert járnom kell
Most bénán is, csúszva térden.
Biztattam és eligértem,
Mert járnom kell
Most bénán is, csúszva térden.
Járni, tenni, igazolni
Hiveknek tett hűség-esküt,
Fölemelni
Minden elém-dobott kesztyüt.
Hiveknek tett hűség-esküt,
Fölemelni
Minden elém-dobott kesztyüt.
Élni, mintha kedvem volna,
Igérgetni úgy, mint régen
És gyűlölni,
Ki már nem is ellenségem.
Igérgetni úgy, mint régen
És gyűlölni,
Ki már nem is ellenségem.
Már békülnék, megbocsátnék,
Hogyha nékem megbocsátnak,
De tett eskük
Unszolnak és nem bocsátnak.
Hogyha nékem megbocsátnak,
De tett eskük
Unszolnak és nem bocsátnak.
Lázat, mely meghalni sem hagy,
Csillogást, mely lankad, restül,
Be itt hagynék,
Ha szabadna, mindenestül.
Csillogást, mely lankad, restül,
Be itt hagynék,
Ha szabadna, mindenestül.
De ki kérdez, választ várjon,
Ha nem is kell már a válasz.
Választ várok
S ez a várás úgy elfáraszt.
Ha nem is kell már a válasz.
Választ várok
S ez a várás úgy elfáraszt.
1913
