Ady Endre: A távoli szekerek
A távoli szekerek
A Hold egy óra mulva jön föl
S a nagy országút verett,
Városba vivő, köves útján
Jönnek
A távoli szekerek.
S a nagy országút verett,
Városba vivő, köves útján
Jönnek
A távoli szekerek.
Följött a Hold, muzsikák szólnak
És őszi harmat pereg
S nyikorogva, fehér Hold-fényben
Jönnek
A távoli szekerek.
És őszi harmat pereg
S nyikorogva, fehér Hold-fényben
Jönnek
A távoli szekerek.
Ki álmában a Holdnak fordul,
Nyugtalanul szendereg,
Mikor távolról iparkodva
Jönnek
A távoli szekerek.
Nyugtalanul szendereg,
Mikor távolról iparkodva
Jönnek
A távoli szekerek.
Városba tartnak adni, venni,
Rossz kerekük nyekereg,
Nyikorogva és nyekeregve
Jönnek
A távoli szekerek.
Rossz kerekük nyekereg,
Nyikorogva és nyekeregve
Jönnek
A távoli szekerek.
A Hold elfordul, hajnal lesz már
S a hajnalban egy sereg
Villamos lámpa alszik el, ha
Jönnek
A távoli szekerek.
S a hajnalban egy sereg
Villamos lámpa alszik el, ha
Jönnek
A távoli szekerek.
A városban ébrednek kínnal
Szegény, törött emberek
S várják azokat, akik jönnek:
Jönnek
A távoli szekerek.
Szegény, törött emberek
S várják azokat, akik jönnek:
Jönnek
A távoli szekerek.
Leesik a Hold elfáradva
S a Nap, mint bíbor, kerek,
Kacagó csoda hág az égre:
Jönnek
A távoli szekerek.
S a Nap, mint bíbor, kerek,
Kacagó csoda hág az égre:
Jönnek
A távoli szekerek.
