Ady Endre: Szép, magyar Sors
Sem bölcsek, sem rokkant királyok,
Mert nekünk senki sem örül.
Nem láttunk hét kövér esztendőt,
De minden esztendőnk sovány.
Becsméreltük a jóltevőket
S örültünk, ha ki vétkezett.
Valami nagy-nagy, ős tanulság,
Amely kis népeket tanít.
De erőnk nincs a küzdelemre
S nyilaktól vérezünk agyon.
Mert tragikusabb és szebb Sors nincs
Isten és emberek előtt.
De íly szép, álmos, láncolt fajnál
Poétább faj nem élt soha.