Ady Endre: Harcos ember szíve
Harcos ember szíve
Küldjétek a szivemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.
Egy bús harcos védjen meg engem,
Kinek kegyetlen sorsa a harc
S ki sírva jár a fergetegben.
Kinek kegyetlen sorsa a harc
S ki sírva jár a fergetegben.
Én jajgatva, én sírva szánom,
De halottan sem enyhíthetem
Az én szomorú rosszaságom.
De halottan sem enyhíthetem
Az én szomorú rosszaságom.
Nézzétek majd a szívem, a hűltet:
Milyen szép volt s milyen nyomorék,
Engem ős átkok harcba küldtek.
Milyen szép volt s milyen nyomorék,
Engem ős átkok harcba küldtek.
Ha veszettül vívtam, csatáztam,
Sírva dalolt szívemben az üdv,
Mint egy elhagyott szentegyházban.
Sírva dalolt szívemben az üdv,
Mint egy elhagyott szentegyházban.
Akit vágott, búsan, veszetten,
Átkozott, harcos, bolond karom,
Talán-talán épp azt szerettem.
Átkozott, harcos, bolond karom,
Talán-talán épp azt szerettem.
Küldjétek a szivemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.
