Ady Endre: Két kuruc beszélget
Két kuruc beszélget
"Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb,
Szivünk jó borát gonosz ittasoknak
Mivelhogy úgyis oda-adtuk: mindegy,
Majd elvezérel az Ördög már minket."
Szivünk jó borát gonosz ittasoknak
Mivelhogy úgyis oda-adtuk: mindegy,
Majd elvezérel az Ördög már minket."
»Tudom, pajtásom, szívbéli pajtásom,
Nem is magunkat, a holtakat bánom,
Kik meg nem érték ezen igaz jókat,
Őket sajnálom, síri bujdosókat.«
Nem is magunkat, a holtakat bánom,
Kik meg nem érték ezen igaz jókat,
Őket sajnálom, síri bujdosókat.«
"Ha volt vón' szükség emberre, magyarra,
Lett volna, aki másképpen akarja.
Nem akaródott, hát nem akaródott."
»Gyerünk, pajtásom, a strázsa már szólott.«
Lett volna, aki másképpen akarja.
Nem akaródott, hát nem akaródott."
»Gyerünk, pajtásom, a strázsa már szólott.«
"Menjünk hát, menjünk, cudar temetőkön,
Adj' Isten, holtak, mi még más mezőkön
Taposunk rongyos, vén, piros csizmánkkal,
Vérben pirulni egy véres világgal."
Adj' Isten, holtak, mi még más mezőkön
Taposunk rongyos, vén, piros csizmánkkal,
Vérben pirulni egy véres világgal."
