Ady Endre: Könnycseppek
Könnycseppek
I.
Hajadnak ékét adtad át:
Nem boldogít már e virág,
Éjszín hajadnak illatárja
Már nem bódit el... mindhiába!
Nem boldogít már e virág,
Éjszín hajadnak illatárja
Már nem bódit el... mindhiába!
Azt a virágot add nekem,
Mely ott hervad el kebleden,
Én könnyeim öntöm le rája...
Ez a virág a hit virága.
Mely ott hervad el kebleden,
Én könnyeim öntöm le rája...
Ez a virág a hit virága.
II.
Talán nem is a földön jártam:
A nőkben tiszta angyalt láttam,
Glória volt fejök felett,
Ők hozták földre az eget.
A nőkben tiszta angyalt láttam,
Glória volt fejök felett,
Ők hozták földre az eget.
Most sétálok a sétatéren,
Amennyi szép lány, mind megnézem,
De jót egyről sem gondolok -
Hiszen csak gyönge nők azok!
Amennyi szép lány, mind megnézem,
De jót egyről sem gondolok -
Hiszen csak gyönge nők azok!
III.
Ne félj, kislány, nem irok már
Bús-szerelmes verseket,
Már ezután csak a borról,
A mámorról verselek.
Mióta kijózanodtam,
Megszerettem én a bort,
Adieu hát, gyermek-szerelem,
Üljük meg reá a tort!
Bús-szerelmes verseket,
Már ezután csak a borról,
A mámorról verselek.
Mióta kijózanodtam,
Megszerettem én a bort,
Adieu hát, gyermek-szerelem,
Üljük meg reá a tort!
