Ady Endre: A Jövendő fehérei
A Jövendő fehérei
Révész Bélának
Fehér Bábel, óh, drága Élet,
Mely utánam is itt marad,
Fehér csók, szer, bú, alkalom,
Fehér, nagy kuvik-madarak,
Daloljatok.
Mely utánam is itt marad,
Fehér csók, szer, bú, alkalom,
Fehér, nagy kuvik-madarak,
Daloljatok.
Daloljatok, mert megjavultam,
Daloljatok, mert elmegyek:
Most látom csak könnytelenül,
Most először az Életet,
Boldog vagyok.
Daloljatok, mert elmegyek:
Most látom csak könnytelenül,
Most először az Életet,
Boldog vagyok.
Hazudtam szívvel, gonosz májjal,
Hiszen az Élet szent vidék,
Sokat adhat mindenkinek,
Aki jól őrzi a szivét.
Én meghalok.
Hiszen az Élet szent vidék,
Sokat adhat mindenkinek,
Aki jól őrzi a szivét.
Én meghalok.
Meghalok, de zöld epe nélkül,
Fehéren látva. Nincs terűm,
Mely nem fehér, nem ragyogó.
Szinek nélkül, úgy egyszerűn
Eltávozok.
Fehéren látva. Nincs terűm,
Mely nem fehér, nem ragyogó.
Szinek nélkül, úgy egyszerűn
Eltávozok.
Amit akartam, zord magasság,
Amit elértem, ostoba,
Szinekkel tarkált semmisem,
Szivárvány, álom és soha.
Most hagyjatok.
Amit elértem, ostoba,
Szinekkel tarkált semmisem,
Szivárvány, álom és soha.
Most hagyjatok.
Egy érdemem van: mélyre láttam
S szerettem, aki szenvedett,
A Jövendő fehéreit.
Óh, szűz proletár-seregek,
Daloljatok.
S szerettem, aki szenvedett,
A Jövendő fehéreit.
Óh, szűz proletár-seregek,
Daloljatok.
