Ady Endre: Boldogok az öregedők
Boldogok az öregedők
Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.
A csókot hűlve kanalazzák.
Nem bántja őket ifju bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.
Nem értenek, de megbocsátnak.
Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifjú torzó.
Öregségben is ifjú torzó.
Simító lapja a redőknek,
Irígye az öregedőknek.
Irígye az öregedőknek.
