Ady Endre: Rád emlékeztem...
Rád emlékeztem...
Fájdalmas arcu, tettető madonnám,
Kiről epedve annyiszor daloltam
S akitől csókot sohasem raboltam,
A te emléked elszállott ma hozzám.
Kiről epedve annyiszor daloltam
S akitől csókot sohasem raboltam,
A te emléked elszállott ma hozzám.
Füstös kávéház asztalánál ültem,
Valami fojtó mámor szállt agyamra,
Dehogy hallgattam víg muzsikahangra,
Ott ültem némán, csendben, elmerülten...
Valami fojtó mámor szállt agyamra,
Dehogy hallgattam víg muzsikahangra,
Ott ültem némán, csendben, elmerülten...
Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta,
Sűrü, nehéz köd fogta át a lelkem,
Szivemre lelni nem tudok azóta...
Sűrü, nehéz köd fogta át a lelkem,
Szivemre lelni nem tudok azóta...
De mikor vád lett a cigány vonója
S vádolva, sírva zokogott a nóta:
Rád emlékeztem s a szivemre leltem...
S vádolva, sírva zokogott a nóta:
Rád emlékeztem s a szivemre leltem...
