Amade László: I. IMÁDLAK JÉZUSOM...
Imádlak Jézusom,
Itt áldlak Krisztusom!
Kenyér szinben.
Földig leborúlok,
Nagy bünös, ájúlok,
E szentségben.
Égkarokkal,
Angyalokkal.
Mert szánom és bánom,
Fájdallom, sajnálom,
Estem bünben.
Ha lángban élhetnék,
Mint olaj éghetnék
Szerelmemben;
Semmivé lehetnék,
Bünömtül ment lennék
Szégyenemben:
Elkövetném,
Cselekedném,
Mert Jézus, szeretlek,
Mint birómtúl félek
Én lelkemben.
Megváltóm bocsáss meg,
Teremtőm, engedj meg,
Szivbül kérlek.
Örök érdemedért,
Ige test-létéért,
Igy reménlek!
Végy kedvedben,
Kebeledben,
Választott közidben
Égi seregidben,
Ah könyörgök!
Ha égre emelsz is,
Pokolra temetsz is,
Csak Isten vagy,
Azzal te fölséged
És te dicsősséged
Nem kissebb s nagy!
Irgalmasságot
Nem igazságot
Borúlván könyörgök,
Reménlek, rettegek,
Mert Isten vagy.
Szivem ohajtásit,
Lölköm kivánságit
Bémutatom
Hozzád ez ostyában,
Uramnak árnyékban
Ajánlottam.
Oh, nagy szentség!
Én szivem ég
Te hozzád Jézusom,
Lángozik Krisztusom!
Igy áldoztam.