Amade László: C. AMOR, MIT AKARSZ ÉN SZIVEMMEL...
Amor, mit akarsz én szivemmel?
Meg nem elégszel gyötrelmimmel?
Olly vagyok, mint habok közt az hajó,
Kinek nincs habja, nincs szele jó:
Most emel egekre,
Most temet örvényre,
Nem állondó.
Eltörött igaz vitorlája,
Elmerült szivemnek bárkája,
Kapok az hamis habokhoz is,
Kik nem segétnek, azokhoz is;
Hiv párom már nincsen,
Elpártúlt szép kincsem,
Jaj már nékem!
Ha már partomat el nem érem,
Nincs már semmi csillagvezérem,
Bár szerelmemet csak okozom,
Hogy igy szegény, csak, csak habozom;
Többen igy eveznek,
Az kik igy elvesznek,
Ez volt bérem!
Az ki szivét szélnek ereszti,
Igy jár; hamis szél-vész elveszti;
Bár az magnest hiven követi,
Mégis a szélvész hányja s veti;
Béborúl napfénnye,
Temeti örvénnye
És reménnye!