Amade László: X. ÁTKOZLAK TE SZERELEM...
X. ÁTKOZLAK TE SZERELEM...
Jaj annak, Amornak
Ki hiszen csalárdnak!
Ezer praktikája,
Nincs annak orczája.
Ki hiszen csalárdnak!
Ezer praktikája,
Nincs annak orczája.
1.
Átkozlak te szerelem!
Te isten istentelen!
Jutalmod csak gyötrelem,
Gyülölség nem szerelem.
Mindenképpen megpróbáltam,
Érted halálra is váltam:
Mi haszna?
Nincs haszna!
Nem más: szivveszedelem.
Átkozlak te szerelem!
Te isten istentelen!
Jutalmod csak gyötrelem,
Gyülölség nem szerelem.
Mindenképpen megpróbáltam,
Érted halálra is váltam:
Mi haszna?
Nincs haszna!
Nem más: szivveszedelem.
2.
Méltó vólnál, elégnél,
Magad is porrá lennél;
Tudom úgy nem égetnél,
Ha magad is szenvednél.
Jaj most nékem, gyilkos nyilla,
Érzem, mit tesz, tüzfáklája;
Én szegény,
Én szegény,
Nem is lehet nagyobb kin!
Méltó vólnál, elégnél,
Magad is porrá lennél;
Tudom úgy nem égetnél,
Ha magad is szenvednél.
Jaj most nékem, gyilkos nyilla,
Érzem, mit tesz, tüzfáklája;
Én szegény,
Én szegény,
Nem is lehet nagyobb kin!
3.
Áldott az, ki nem szeret,
Ellened erőt vehet;
De az vallyon, ki lehet,
Szégyent rajtad ki tehet?
Istenekbül embert tettél,
Hány szivet győztél s megöltél
Ámitó,
Hóditó,
Sziveket gyujtó s kinzói!
Áldott az, ki nem szeret,
Ellened erőt vehet;
De az vallyon, ki lehet,
Szégyent rajtad ki tehet?
Istenekbül embert tettél,
Hány szivet győztél s megöltél
Ámitó,
Hóditó,
Sziveket gyujtó s kinzói!
4.
Didó eztet szenvedte,
Tróját ez porrá tette,
Parist úgy elvesztette,
Sámsont is megejtette;
Trónust emelsz hiv szivekbűl,
Személlyed azon büszkén ül;
Rosz gyermek,
Rosz gyermek,
Átkozott, ki illyent szül!
Didó eztet szenvedte,
Tróját ez porrá tette,
Parist úgy elvesztette,
Sámsont is megejtette;
Trónust emelsz hiv szivekbűl,
Személlyed azon büszkén ül;
Rosz gyermek,
Rosz gyermek,
Átkozott, ki illyent szül!
5.
Engedelmes szolgája,
Mégis vagyok praedája,
Mert hatalmas igája,
Szivemben ég fáklája.
Talám enyhitt sebeimben,
Harmatot hint tüzeimben,
Imádlak,
S átkozlak
Desperatus szivemben.
Engedelmes szolgája,
Mégis vagyok praedája,
Mert hatalmas igája,
Szivemben ég fáklája.
Talám enyhitt sebeimben,
Harmatot hint tüzeimben,
Imádlak,
S átkozlak
Desperatus szivemben.
