Amade László: XC. SZIVEM CSÖNGETŐJE...
Lelkem pengetője
Kinomat megszánja
Drága Mazolánnya,
Éltemnek födője,
Ágyom lepedője,
Karmazsin csizmája,
Kedves bodzafája,
Pengő sarkantyuja
Tüzecskémet fujja,
Kesztyüben öt ujja,
Alle-, Alleluja!
Gyöngyöm szép pártája,
Piros pántlikája,
Arany hosszu haja,
Édes hazám' fája,
Mézem' édes lépe,
Minden szépség' képe,
Mindeneknek szépe,
Ezrek között épe;
Szemei ragyognak,
Mint arany agyagnak,
Ajaka mint kláris,
Haja mint vér már is,
Csücsös két almája,
Kegyes mellye tája,
Katonás lépése,
Gyöngyös egy pár késse,
Dereka szép merő,
Kalapács az verő,
Tánczos, könnyü, deli,
Boldog, ki ezt leli!
Ránczos a szoknyája,
De nem zubbonkája,
Gyöngyös, csinos nyaka,
Csókoló ajaka;
Minden tekéntete
Egy ember élete;
Hajnal mosolygássa,
Ha nevet nyilása,
Személye elpirúl,
Hó az vérrel újúl,
Ha hallgat, úgy felel,
Apró falatot nyel. -
Dinom azért dánom,
Szeretlek, nem bánom,
Jó kövér szalonnám,
Illyen szép Illonám!