Ányos Pál: Bessenyeinek
Bessenyeinek
| Szépen gondolkozol természet sorsáról, |
Örülök, hogy nyögő szived homállyáról
Mosolygó fényt küldesz érzések honnyáról.
| De tudom, rövid lesz szived nyájossága, |
S elsüllyesztvén elméd mélységes nagysága,
Felvesz karjaira Jung szomorúsága.
| Elmégy akkor Hoang sárga fövénnyeit |
S onnét áltol uszván Styx setét vizeit,
Letörlöd Orfeus hivének könyveit.
| Mindent összefutol tudomány szárnyain, |
Elmélkedsz Epiktét s Lock tudománnyain,
Kik ég felé tünnek eszek kormánnyain.
| De mit nyersz végtére mélly gondolatiddal? |
S Gellért tetejére ülvén muzsáiddal,
Jajgatol Hunyadi s Buda játékiddal.
| Hányszor, midőn Zefir pihegő szárnyával, |
Búra fakad szived hegedüd hangjával!...
Mintha Mohácst látnád magyar nap nyugtával!
| Sirva játszodozik a szél hangjaiddal, |
Ki is nedvességét bus fogásaiddal
Harmatra olvasztya, s könyvez nótáiddal!
| Szomoru barátom! álld a végzéseket, |
Hogy egy csak kacagjon, más lehelléseket
Borult szemmel tégyen, s irjon bús verseket!
| Már elég, - mert majdan ismét megszomorodol. Micsoda keserves viszontagság! alig merjük az igazat megmondani, már könyvbe merülnek szemeink! - Éljünk mi a barátság boldogságával! nem esmértem még ennél tisztább gyönyörüséget; fessük a természetet versekkel; szédelegjünk, mint a lepke, egyik kellemetes tárgyról a másikra! - mondgyuk meg magyarjainknak, mi a szép! éreztessük vélek, ha erővel elfordulnak is tőlünk! - lesz idő, hogy önként jönnek karjaink közé. Akkor, barátom, akkor fog a tisztább nap mosolyogni; - - s talán még olly szerencséssek leszünk, hogy Turvezban is meg fogják érteni beszédünket. - Élj boldogul! - Rövid nap alatt, reménlem, hogy ölelni foglak! |
Buda, Sz. György havának 30-dik napján 1779.
