Arany János: SZÉCHENYI TISZAI OSZLOPÁRA
SZÉCHENYI TISZAI OSZLOPÁRA
Azon hírre, hogy ott érc szobra fog állíttatni
I
Széchenyi áll itten. Meghalt. Nem hal meg az érdem:
Széchenyi áll itten; végignéz mérnöki szemmel
| Messze jövendőnek szűli örökbe fiát. |
| S műve derék folytán helybehagyólag örül. |
II
Mely riadalma soká vala édentáji mezőnek,
Széchenyi a sárkányt letöré félisteni karral:
| Dúlva, mit a kegyes ég s emberi szorgalom ad, |
| Most kígyózva simúl oszlopa lábaihoz. |
III
Dúlt az elem. Robogó özönét rettegve kis ember,
Széchenyi szól: s a tétlen erő munkára gyülekszik;
| Hasztalanúl az eget jajja repeszti vala. |
| Széchenyi kezd: s ím őt hirdeti máris a vég. |
(1862 máj.)
