Arany János: A NIBELUNG-ÉNEKBŐL A XXV. Kalandból
A NIBELUNG-ÉNEKBŐL
A XXV. Kalandból
A XXV. Kalandból
| Ott állt szegény papocska, rázván lucskos mezét. |
A bizonyos halál, mit jósolt a hableány,
Gondolta: "mind e hősök ott vesznek, igazán."
| Hogy aztán a hajóból kirakták a teréht, |
Darabra törte Hagen, s elszórá a vizen,
A jó nemes vitézek csodálkoztak ezen.
| "Mért tetted ezt, barátom?" kérdezi Dankewart, |
Majd a hunok földjéről a Rajnához jövet?"
Később megmondá Hagen: " az többé nem lehet."
| De most csak így felelt rá: "vigyázatból tevém: |
Féltében aki vissza iramna vizen ált,
Hadd leljen e habok közt gyalázatos halált."
(Az 50-es évek közepéről)
