Arany János: VERGILIUSBÓL
Mit kohol? és mi reménnyel időz a marcona nép közt,
Hogy nem nézi az ausoni fajt, lávini mezőket?
Fusson el! Eddig van: s ennek légy hírnöke tőlünk.
Maga a Tartarus onnan |
Mint fölnézve, Olymp tetejéről látszik az égbolt.
S tartani mértéket nem bír, ha röpíti szerencse.
Lészen idő, Turnus, hogy kincseket adna, ha Pallás
Ujja sem érintné - mikor e napot, e hadi zsákmányt
Gyűlöli.
Szélvészek rohamával szembe, kitéve haboknak,
Ég s hullám egyesűlt erejét megtörve kiállja,
És maga nem rendűl...