Arany János: ELÉGIA
ELÉGIA
Virult reményim boldogabb korában
A röpke képzetek tündérhonában
Elkapva a gyönyör hullámzajában
Ha olykor egy rövid, de édes álom
| Távolban tőled is derült valék, |
| Még néha elragadva járdalék, |
| Ott úsztam én, - szerencsés martalék! - |
| Előteremté kedves ideálom. |
Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,
Ha elmém egy arany jövőn megálla,
Sorsom még néha gúnyolót talála
Gyakorta feltűnt a partok viránya,
| Rokonkebelhez útasíthatám. |
| Reményem napja még mosolyga rám. |
| Bennem, midőn tört sajkám biztatám. |
| Volt a küzdő hajósnak céliránya! |
Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya
Kiküzdve a hajós végső csatája,
Távol habon úszkál üres sajkája,
Csillagtalan terűl fölé az ég.
| Válták fel a virágzó partokat; |
| Nem álmodik jobb létre álmokat. |
| Hab-sír borítja a tört tagokat. |
| Hamván tenger-moraj s örök feledség!!! |
(1839 márc. 19)
