Babits Mihály: AZ ELVESZETT KINCS
aki feltámadni akar:
meghalni is, feltámadni is
csak az tud aki fiatal.
és a nevem volt a neve,
ragyogott az egész világnak
és én boldog voltam vele.
hogy mutogassam kincsemet,
s a városban, a tolongásban
jaj, egyszer elveszett!
kincstelen és magamtalan
nem haltam meg, de nem is élek:
elvesztettem magam.
már feltámadni nem fogok:
viseljék, akik megtalálták
kincsem, az ifjak, boldogok!