Babits Mihály: [EGY TEKNŐ ITT A VÖLGY AZ ÉG ALATT...]
[EGY TEKNŐ ITT A VÖLGY AZ ÉG ALATT...]
Egy teknő itt a völgy az ég alatt
s az ég, visszáról ráborulva, másik.
Néhány napszámos, meghajolt alak,
mint barna bogár, hazafelé mászik.
s az ég, visszáról ráborulva, másik.
Néhány napszámos, meghajolt alak,
mint barna bogár, hazafelé mászik.
Egyébként elállt a bogárnyöször,
csupán egy testes éji verdelész még
s zajjal keresi egy zajos pöször
lugaskaró odvába fúrott fészkét.
csupán egy testes éji verdelész még
s zajjal keresi egy zajos pöször
lugaskaró odvába fúrott fészkét.
Sűrű sorokban a lugaskaró
áll őrt kétoldalt, s már sötét sorokban -
az éjbogár - (nappal ganajturó) -
esetlen férge! kalapomon koppan.
áll őrt kétoldalt, s már sötét sorokban -
az éjbogár - (nappal ganajturó) -
esetlen férge! kalapomon koppan.
Fekete már a zöld szőlőlevél,
kövér fürt takarózik a levéllel,
s leszáll a tolvajoknak kedves éj,
leszáll a csősznek terhes éj, az éjjel!
kövér fürt takarózik a levéllel,
s leszáll a tolvajoknak kedves éj,
leszáll a csősznek terhes éj, az éjjel!
Tömött Bartina gömbölyű farát
hetykén már lila égbe tolja távol:
Ballag előttünk a munkáscsalád -
utól a nagylány, vállán rengő kapával.
hetykén már lila égbe tolja távol:
Ballag előttünk a munkáscsalád -
utól a nagylány, vállán rengő kapával.
"Elfáradt az a kapa, lelkem, el?" -
kérdi egy legény, ki utánuk illan.
"El ám, mert, lássa, vinni kell" - felel
a lány és sötét szeme visszavillan.
kérdi egy legény, ki utánuk illan.
"El ám, mert, lássa, vinni kell" - felel
a lány és sötét szeme visszavillan.
1904. szept.
