Babits Mihály: [HÁNYAN SIRJÁK PANASZOLVA...]
ezt az életet:
milyen szép lehetett volna
s milyen csúnya lett!
eltünik a folt.
Csak az életről nem tűn el
ami foltja volt.
hófehér ruhám.
Más emberek keze kente
szutykait reám.
meszelt tiszta ház,
kit az utcák csőcselékje
behány s meggyaláz.
Sárból a falad!
Fehérséged csak hitvány máz,
sár vagy az alatt.
sírni nincs jogod
saját elemeddel dob csak
aki sárral dob.
hogy e sárvilág
szinén sárból vert magának
ily kis kalibát...