Babits Mihály: [KI JÁRT MÁR KI JÁRT MÁR BERGENGÓCIÁBA?...]
[KI JÁRT MÁR KI JÁRT MÁR BERGENGÓCIÁBA?...]
Ki járt már ki járt már Bergengóciába?
vagy a tengeren tul Óperenciába?
Szegény magyar költő, dekadenciába,
hadd bujdosson egyszer Óperenciába.
Mesét mondok ime de nem lesz szófia:
Volt egy szegény ember, annak három fia.
S igy szól a legnagyobb: "Hadd jöjjön akármi:
elmegyek én apám szerencsét próbálni
Anyám süss pogácsát, töltsd meg a tarisznyát,
kezembe a furkót, lábamra a csizmát."
Felhúzta a csizmát, megfogta a botot,
estére egy sötét erdő közzé jutott.
Ki volt utitársa az erdős vidéken?
A hold ment utána a végtelen égen
egyik a lomb fölött, másik a lomb alatt
ez aranycsónakon, ő csak gyalog haladt
előbb is elfáradt, lepihent a fűre,
éjjeli bogarak csapkodtak körűle
szemeit az álom mégse kerülé ki
a messze szerencsét mutogatta néki
és hogy ne ébredjen uj szomoruságra,
kis fülemüle ült fölötte az ágra.
"Kicsi fülemüle, szép hajnali álom
a messze szerencsét mondd merre találom?"
"Forrás vize zubban keletre, keletre,
az alatt fog nyílni sorsod kikeletre."
Egy óra az aljban, két óra a lejtőn:
forrás vize zubban keletre az erdőn.
Barlang feketéllik hegynek közepéből
forrás vize zubban barlang üregéből
alacsony a barlang, hajolva kell járni:
a világosságot be nehéz kivárni.
vagy a tengeren tul Óperenciába?
Szegény magyar költő, dekadenciába,
hadd bujdosson egyszer Óperenciába.
Mesét mondok ime de nem lesz szófia:
Volt egy szegény ember, annak három fia.
S igy szól a legnagyobb: "Hadd jöjjön akármi:
elmegyek én apám szerencsét próbálni
Anyám süss pogácsát, töltsd meg a tarisznyát,
kezembe a furkót, lábamra a csizmát."
Felhúzta a csizmát, megfogta a botot,
estére egy sötét erdő közzé jutott.
Ki volt utitársa az erdős vidéken?
A hold ment utána a végtelen égen
egyik a lomb fölött, másik a lomb alatt
ez aranycsónakon, ő csak gyalog haladt
előbb is elfáradt, lepihent a fűre,
éjjeli bogarak csapkodtak körűle
szemeit az álom mégse kerülé ki
a messze szerencsét mutogatta néki
és hogy ne ébredjen uj szomoruságra,
kis fülemüle ült fölötte az ágra.
"Kicsi fülemüle, szép hajnali álom
a messze szerencsét mondd merre találom?"
"Forrás vize zubban keletre, keletre,
az alatt fog nyílni sorsod kikeletre."
Egy óra az aljban, két óra a lejtőn:
forrás vize zubban keletre az erdőn.
Barlang feketéllik hegynek közepéből
forrás vize zubban barlang üregéből
alacsony a barlang, hajolva kell járni:
a világosságot be nehéz kivárni.
1906-1910 körül [?]
