Babits Mihály: MÁRCIUSI REGGELEN
résin a napnak
üszke már
költi az álmost
és a szobám most
tűzben áll:
bútora máza
szikrafészek,
tavaszi láz, a-
merre nézek;
lángol az asztal
rőt az ágy
s kél a panaszdal:
gyúl a vágy:
s árny, mibe' töltöm Amerikába
életem, szállnék én,
pedig a tágot tengeri hantra
csak a világot vízi kalandra -
szeretem. járnék én:
Itt a szobákban metszve a szárnyam,
nincsen élet, ajtóm zárván,
kívül a tágban tömlöcös árnyon
szívem éled, tengem árván
kívül a tágban tengeri hantra
új dalom, nem szállok
bent a szobákban vízi kalandra
únalom." nem járok."
ablakomon kint
üszköt vetsz,
fénynyilad által,
vén nyilas, által-
tüzködhetsz:
Nyitni e zárnak
rézkilincsét,
törni ez árnyak
jégbilincsét,
tavaszi hónap,
nincsen hőd,
csalogató nap,
nincs erőd!"
szól a vágy,
de lángol az asztal
ég az ágy...