Bajza József: A VEZÉR BUCSUJA.
A VEZÉR BUCSUJA.
| Száz csatán ezer veszély közt |
Ágyuvillámok dörögtek,
Szablyazápor omla rám;
Hol a harc lángvésze állt,
Ott kerestem a halált.
| Dárdaélek közt rohantam |
Arcom izzadt, hulla vérem,
Ínség, baj csoporttal ért;
Éltem gyakran percen állt,
De nem leltem a halált.
| Nyertem zsákmányt, és szereztem |
Ám nem irthatám ki végkép
Régi ellenségedet.
Rongált, dúlt az, szép hazám!
S sorsod búsan átkozám.
| Átkozám, mert balszerencséd |
Tartományid elhagyá az
Egyetértés angyala.
Pártviszály kiűzte őt,
A rend- s békehirdetőt.
| Rajtad vérözönben folyt el |
Bünhödél: néped bünéért
Vert az égnek ostora.
S még feletted dörgenek
Vész-terhelte fellegek.
| Itt állok most ősz hajakkal, |
Elhúnyt lelkem lángja s lettem
Néptelen ház, puszta rom.
Tűnik, hamvad életem:
Isten hozzád, nemzetem!
| Isten hozzád, ifju hősfi! |
Kit nemzettem a hazának,
Gondsúlyok közt ápolék;
Bajnoknemzetség faja,
Szép remények bimbaja!
| Kösd e kardot oldaladra, |
Sokszor látták diadalmim
Ellenséges ezreken;
Hőstől vedd emlékjelűl,
És apádtól örökűl.
| Győztem én: de diadalmim |
Menj te bátran, küzdj előre,
Áldjanak meg istenek,
Kit veszély nem retteget,
Az nyer győzödelmeket.
| A szabadság szép virági |
Ész mindenható tüzében
S vérmezőkön termenek:
Int a pálya, ifju hős!
Karddal, ésszel légy erős.
