Bajza József: VÁNDOR ALKONYDALA.
VÁNDOR ALKONYDALA.
| Csüggedezve inganak |
Esthomály borong utamra,
Szállnak a fény bájai
Idvezllek, ti béke honja,
Gyászfenyűk magányai!
| Puszta tér vadonjain |
A korányi bíbor égben
Fenn ragyogló istenek:
Kény, dicsőség és szerencse
Fellegekben tűntenek.
| S mint sötétes éjjelen |
Úgy bolygék magamra hagyva
Hozzád, csendes ősi hon!
S boldog én már megpihenni
Itt fogok nyugpartidon.
| Küzdjetek ti, küzdjetek, |
Örvényin, villám s habokkal,
Bájremények csolnakán:
E sötét partnál kiköttök
Majd a hosszas út után.
