Balassi Bálint: HATVANODIK
HATVANODIK
BÉCSI ZSUZSÁNNÁRÓL S ANNA-MÁRIÁRÓL SZERZETTE
az "Doklei sem se divicicom bila"nótájára, vagy amaz lengyel nótára: "A pod liesem"
| 1 | Az Zsuzsánna egy szép német leán, |
| Bécsben lakik Tífingráb utcáján, |
| Piros rózsa tündöklik orcáján, |
| Szép kaláris tetszik az ajakán, |
| Kit sok vitéz kíván |
| Szép voltát csudálván, |
| De csak héában szeretik sokan. |
| 2 | Vagyon ennek egy szép atyjafia, |
| Kinek neve víg Anna-Mária, |
| Sok jó úrfi csak azt síja-ríja, |
| Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja: |
| Arany színű haja, |
| Mint egy gyöngy az foga, |
| Tiszta mézzel foly ő édes szava. |
| 3 | Egy társommal midőn én ballagnék, |
| Szerencsére reájok találék, |
| Rájok nézve ottan felgerjedék, |
| Jó társom is szerelemben esék. |
| Ők ottan éleszték, |
| Kedveket jelenték, |
| Vélek azért mi megesmérkedénk. |
| 4 | Kezet fogván egymással azontúl, |
| Házban lépénk mindnyájan utcárúl, |
| S mint az méhek szegfű szép virágrúl, |
| Mézet szedénk egymás ajakárúl; |
| Minden bánatunktúl |
| Ott mi esénk távul, |
| Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl. |
| 5 | Többet szólnom dolgunkról nem szükség, |
| Elég, hogy megvolt minden édesség, |
| Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörűség, |
| Ékes beszéd, tréfálás, nevetség, |
| Ki ugyan nem elég |
| Bús szívemnek, mert ég, |
| De versemben itt légyen immár vég. |
| 6 | Kurta oktáván a sovány böjtben, |
| Pozsony városából kimentemben |
| Szerzém ezeket ilyen versekben |
| Táncnótára egy kisded énekben, |
| Az másfélezerben |
| És nyolcvankilencben, |
| Hogy bécsi virág juta eszemben. |
